Explore every episode of the podcast Csakugyan / 8 és fél óra

Egy tisztes őszes halánték most kinek is ajándék? - krízisről, életközépről, változó testi igényekről, férfi klimaxról beszélgettünk Kozma-Vízkeleti Dániellel a Csakugyanban

„A fiatal lányokkal való flörtölés és kapcsolatkeresés a középkorú férfiak részéről egyfajta válaszkeresés azokra a kérdésekre, amelyeket a negyvenes-ötvenes életkor elénk tár. Ezt életközépnek hívjuk, és a nőknél is megjelenik. Ez az az időszak, amikor leesik, hogy körülbelül annyi van hátra, amennyit eddig éltünk. A félidő pedig óhatatlanul egy mérlegvonás: mivé akartam válni, mi az, amit ebből elértem, hol tartok az életben? Helyemen vagyok-e? Ezek a kérdések belül ott munkálnak. Mi az, ami kimaradt? Mindezekre egy talán kevéssé adaptív válasz a párkapcsolatok halmozása, és sokszor átmeneti is. Ennél még gyakoribb reakció az, hogy a férfiak a karrierre helyeznek nagyobb hangsúlyt, vagy esetleg pályát váltanak”, mondja Kozma-Vízkeleti Dániel, családpszichoterapeuta a Csakugyanban, amelyben a férfiak életközepi krízisét kutatja Imre Zsófia és Bendl Vera.

A hospice-rendszer hiányosságairól, az életvégi lehetőségekről, az otthonápolás jelentőségéről és a betegek vágyairól beszélgettünk Szöllősi Melindával

„Mi a családban nem tudtunk beszélni édesapám betegségéről főként azért, mert traumatizált minket az, ahogyan közölték velünk a diagnózist. Ezért tudom, milyen dinamikája van annak, hogy egy család nem tud a családtaggal beszélni arról, hogy meg fog halni. Nekem borzasztó arra gondolni, hogy édesapám a halálra vonatkozó gondolataival teljesen magára maradt, és azóta nagyon-nagy erővel képviselem azt, hogy erről fontos nyíltan kommunikálni, sokat segít a betegnek, ha ez az izoláció nem alakul ki, ráadásul azokat az ellátásokat, amelyekre a hospice fókuszál, csak akkor lehet igazán felmérni és biztosítani, ha ez a téma nem titok”, meséli Szöllősi Melinda biológus, szakmapolitikai szakértő, az életvégi ellátás fejlesztésére fókuszáló Pallium Intézet alapítója, az ELTE TáTK Szociológia Doktori Iskola doktorjelöltje a hospice kapcsán a Csakugyanban.

A humor segít az érzékeny témákhoz nyúlni. Kicsit, mint felvágni egy gennyező sebet.

„Azt szeretem elmondani egy slam előadásban, amikor én magamat meghaladtam, azt a folyamatot, amikor megváltozott a gondolkodásom és a valamihez való viszonyulásom. Előfordul, hogy ezeknek a szövegeknek a düh és elégedetlenség a motorja”, mondja a Csakugyanban Horváth Kristóf - Színész Bob, színész, slammer, rendező, tehetséggondozó és pedagógus. Emellett „viszolygok a nagyon kitett érzelmektől, főleg, ha egy előadás nagyon akarja, hogy érezzek valamit, és azt sem szeretem, amikor megmondó emberek vannak a színpadon, egyre kevésbé vagyok fogékony az ítélkezésre”. 

Napi szinten beszél a hősiességről, a csalódásról és a veszteségről.

Az ostrom és 1956 szempontjából Józsefváros felülreprezentált, mondja Fris E. Kata, várostörténész a Csakugyan podcastban. 1944-45 telén  a Horváth Mihály téren, a Teleki téren és a Kálvária téren nagy harcok voltak. A házakon látható golyónyomok is ezt tükrözik, viszont nehéz eldönteni, hogy melyik időszak nyomait látjuk, mert ugyanolyan típusú fegyvereket használtak mindkét alkalommal. A különbség az útvonalakban jelenik meg és a fotók segítenek még azonosítani a nyomok eredetét. 

Fris E. Kata és Gutjahr Zsuzsanna, a Tűzfalon túl csoport aktivistájaként meséltek a józsefvárosi golyónyomok eredetéről és üzenetéről podcastunkban. A Tűzfalon túl csoport egyéni, helyi megemlékezéseket is szokott tartani október 23-án, télen pedig, decemberben és januárban ostromsétát szerveznek, amelynek során meg lehet látogatni az ostrom legfontosabb helyszíneit a kerületben, és a házakon levő nyomokat is követik a kerület története iránt érdeklődők. 

Az adja vissza az emberi méltóságot, ha testvérként szólok a másikhoz - adventi beszélgetés Hofi atyával.

„Nyitogatom a szívemet, hogy egyre nagyobb hely legyen az emberek számára és Jézus számára. Ez az advent egyik legfontosabb üzenete”, mondja Hofher József, vagyis Hofi atya, jezsuita szerzetes és pap, akit a Csakugyanban arról kérdeztünk, hogyan tudunk az ajándékozás mellett készülni az ünnepre, a listaírogatás mellett mire ad még lehetőséget nekünk, ha megpróbálunk figyelni a belső hangokra is.

Olcsó és egyszerű boldogságról, makacsul ragaszkodó egóról, generációs traumákról beszélgettünk Szilágyi Tamással.

„Rá tudsz jönni arra, hogy a boldogság végső soron egy mérhetetlenül egyszerű és olcsó dolog”, mondja Szilágyi Tamás, pszichológus, a Nyílt Osztály Instagram és TikTok csatorna megalkotója, amikor buddhista kolostorban eltöltött idejéről mesél a Csakugyanban. „Az egész csak annyin múlik, hogy ha valamit csinálunk, akkor oda tudunk-e fókuszálni. Ez a fajta koncentráció, ez a mindfullness, a boldogság felé vezető út”, teszi hozzá a valaha hivatásos pókerjátékos.

„Tehetetlen voltam, ennyi gyereknek egyszerre nem tudtam biztonságot adni”

A Covid alatt kezdett el dolgozni egy átmeneti gyermekotthonban Raubinek Lili, táncos, koreográfus, édesanya, csecsemőgondozó, és az ott szerzett tapasztalatokat sűrítette bele a Trafóban még látható Respect for the 23.000 című előadásába. Két és fél év gyermekotthoni munka után úgy érezte, hogy abba kell hagynia, mert nem tud mit kezdeni azzal a tehetetlenséggel és frusztrációval, ami felgyűlt benne a munka során. 

„Nagyon ki tudják hozni ezek a helyzetek a legsérülékenyebb részemet és a bennem rejlő agressziót. Borzasztóan pusztító érzés, amikor annyira kivan egy gyerek, hogy elkezd zúzni, és én nem tudom egyedül megvédeni sem őt, sem a többit, és ott állok teljesen eszköztelenül. Tehetetlen vagyok, nincsen eszközöm arra, hogy egyszerre ennyi gyereknek adjak biztonságot, így végül ők is elárulnak engem és én is elárulom őket”, meséli az élményeit Raubinek Lili a Csakugyanban. „Sokszor voltam velük egyedül, és úgy nem tudtam sokáig nyugodt maradni, ehhez egyszerűen többen kellünk”, csakhogy a gyerekfelügyelők sajnos általában nincsenek elegen.

Nem volt időnk átállni a városi életmódra, de közben az evolúciót meg lelassítottuk.

A kommunikációs forradalom ötven éve kezdődött, az ipari forradalom nagyjából kétszáz éve, a neolitikus – mezőgazdasági forradalom – tizenkétezer ezer éve volt, a Homo habilis megjelenése kétmillió éve. A mi néhány ezer éves civilizációnk, a letelepült városokban való élet, amely hat-nyolcezer éve létezik, kevesebb, mint egy százaléka a Homo sapiens történetének, vagyis genetikailag nem erre az életmódra vagyunk hangolva, mondja Bereczkei Tamás evolúciós pszichológus és biológus, az Elhangolódás című, frissen megjelent könyv szerzője a Csakugyanban. Az elmúlt tízezer évben az emberi genetika nem sokat változott, így valóban a barlanglakó őseink agyával lépünk bele a civilizációba, nem volt időnk átállni genetikailag erre az életmódra. A kulturális fejlődés nagyon gyors, csakhogy a szükséges idegrendszeri változásokhoz több  tíz- vagy százezer évre volna szükség. 

Józsefváros új stratégiát dolgoz ki, hogy minden szépkorút elérjen. Országos viszonylatban már most is jól áll a kerület. 

A józsefvárosi idősek lehetőségei nagyon különbözőek, egészen eltérőek a jövedelmeik, ebből fakadóan egyáltalán nem ugyanolyan segítségre van szükségük, fejti ki a Csakugyanban Bagyinszki Dóra, szociálpolitikai ügyintéző, aki az önkormányzat idősellátási politikájával is foglalkozik. A 65 év felettiek jó része egyedül él, sokan nagyon rossz anyagi körülmények között alacsony nyugdíjjal, teszi hozzá. A kerületi stratégia idősellátás témában most íródik, ehhez a lakók véleményét szeretné kikérni az önkormányzat, a stratégiát a valós igények alapján fogják jövőre összeállítani. 

Ugyanakkor Józsefváros országos viszonylatban kiemelkedő kerületnek számít, itt öt státusz is van az idősgondozásban, ez rengeteg, emeli ki Bene Lászlóné, Gizi, a Józsefvárosi Szociális Szolgáltató és Gyermekjóléti Központ (JSZSZGYK) intézményvezető helyettese, a Házi Segítségnyújtás és Étkeztetés szakmai vezetője. Azt viszont hozzá kell tenni, hogy a házi segítségnyújtásba a legnehezebb szakképzett munkaerőt találni, ez lelkileg és fizikailag is megterhelő munka, a fiatalok pedig láthatólag vagy nem jelentkeznek vagy külföldre mennek dolgozni, hangsúlyozzák vendégeink.

„Most nem tudok elképzelni olyan tökéletes botrányt, ami felülírná a már kialakult pártpreferenciákat” - Bojár Ábel, politológus, és Dercsényi Dávid, főszerkesztő, a vasárnapi választás eredményéről és az országos kilátásokról.

Az eredmény, Horváth Alexander győzelme, meglepő volt ahhoz képest, mennyire megosztottnak tűnt az ellenzék által alkotott frakció, ezek alapján nem lehetett ilyen sima győzelemre számítani, mondja Bojár Ábel, az Europion közvéleménykutató intézet kutatási igazgatója, politológus, a Csakugyan különadásában. Ez annak ellenére igaz, hogy a közvélemény kutatások a Fidesz jelentős gyengülését mutatják főleg a fővárosban, így persze volt esély a gyengébb Fidesz-szereplésre is. „Hagyományosan, amikor jól sikerül a mozgósítás, akkor az a Fidesznek kedvez”, jegyzi meg emellett Dercsényi Dávid, a Józsefváros Újság főszerkesztője, a vasárnapi választás viszont most az ellenkezőjét mutatta. Bojár szerint még megfigyelhető volt, hogy „az ellenzéki szavazók megtanultak koordinálni, kiválasztani a sok jelölt között a valóban esélyes ellenzékit”, az eredmények legalábbis ezt mutatják, hiszen míg Horváth Alexander, a Pikó András és Karácsony Gergely által támogatott jelölt, 642 szavazatot kapott, a DK által támogatott Tóth-Ádám Éva 64, az MSZP-s Czeglédy Ádám pedig 36 szavazat kapott. (A második helyen a Fidesz-KDNP jelöltje, Pálovics Emese Csilla végzett 468 szavazattal.) 

„Pikóéknak sikerült a választást egy Fidesz-nem Fidesz választássá változtatni, így kevésbé az számított, hogy milyen fejlesztések lesznek a Losonczi negyedben, sokkal inkább egy szimbolikus politikai kérdést akartak eldönteni a választók”, jegyzi meg Dercsényi Dávid. 

„Egyáltalán nem kell kétségbeesni. Gondolkodni kell” – mondja a szakértő.

Már réges-régen része az életünknek a mesterséges intelligencia (MI), most a Chat GPT és más MI-applikációk miatt beszélünk róla sokat, de az MI valójában 1950 óta része az életünknek, mindenki használja, akinek például okostelefonja van. Ez nem változott meg, csak az, ahogyan az MI-vel kommunikálunk, vagyis hogy beszélgetni tudunk vele. Ez okoz egy áttörésszerű érzést, magyarázza a Csakugyanban Koren Balázs, MI-szakértő, a Biatorbágyi Innovatív Technikum és Gimnázium matematikatanára, a Yettel ProSuli szakmai vezetője, robotikatanár, robotika bíró. „Eddig bináris volt a kommunikáció: vagy elfogadtuk, amit mondott, vagy elutasítottuk”, mondja. Most már visszakérdezhetünk. 

Haláltalanítottuk a társadalmunkat, elfelejtettük a rítusainkat, pedig szükségünk volna rájuk. 

A halál témaköre tabunak számít, nem szeretünk róla beszélni, nem találjuk a helyét az életünkben, mondja Sipőcz Diána, kulturális antropológus, a Méltóság Alapítvány társalapítója, az életvégi spiritualitás kutatója a Csakugyan legújabb adásában. „Haláltalanítottuk a társadalmunkat, elfelejtettük a rítusainkat, pedig ez nem volt így minden történelmi korban és most sincs így minden társadalomban.” 

Közép-Európa identitásproblémái egy kerületben és két könyvben – Szántó T. Gáborral beszélgettünk.

Gonda János zenepedagógusról szól Szántó T. Gábor, író, szerkesztő, publicista A jazzprofesszor című könyve, amely a jazztanszak megalapítójának életét dolgozza fel, és úgy kapcsolódik a kerülethez, hogy Gonda maga is sokat inspirálódott a roma származású jazzisták munkájából. „A cigányzene oldaláról, amit nem köt a kotta szigorú hagyománya, könnyebb út vezetett a jazzhez és az improvizációhoz. Gonda úgy gondolta, hogy ezt az utat, amit a roma zenészek bejártak, érdemes lenne tudományosan kutatni, ahogy azt is nagyon hamar felismerte, hogy a jazz nem csak hogy szuverén zenei műfaj, hanem egyenrangú a klasszikus zenével”, magyarázza Szántó T. Gábor az ’50-es, ’60-as évek jazztörténete kapcsán, amikor a jazz alig megtűrt műfajból szinte támogatottá vált, persze csak a beat és a rock’n’roll elleni harc miatt. 

Szántó T. Gábor új könyve, a Kafka sírja is, a Jazzprofesszorhoz részben hasonlóan egy közép-európai identitáskeresés regénye.

A rendőrségnek igenis van feladata, de önmagában ettől nem oldódik meg a helyzet. Ennél átfogóbb stratégiára van szükség. 

„Lehetne javítani a lakosság és a rendőrség kapcsolatán, a rendőrség felszereltségén, de önmagában ettől nem fog eltűnni a probléma. A megoldáshoz meg kell értenünk a függőség gyökerét”, mondja a Sárosi Péter, Drogriporter, aki a Józsefvárosi Kábítószerügyi Egyeztető Fórum (KEF) szakmai társelnöke is egyben. 

„Az első számú problémát nem az illegális szerek okozzák, hanem az alkohol és a legális gyógyszerek”, hangsúlyozza a szakember az adás elején. „Ráadásul a függőség nem egy marginalizált csoport problémája, hanem majdnem minden családé.

„Hamis dilemma, hogy vagy megszűntetjük teljesen a szerhasználatot, vagy csak simogatjuk a szerhasználókat, és semmit sem teszünk velük”, hangzik el a Csakugyanban. Ennél egy sokkal árnyaltabb drogstratégiára van szükség, amelyik elismeri, hogy a szerhasználók társadalomba való visszaintegrálására a járható út, ehhez pedig több intézményrendszer fejlesztésére és az erőforrások növelésére van szükség.

A belvárosban a lopás és rablás a leggyakoribb bűncselekmény, de a haszonszerzők jó része már áttelepült az internetre.

Az internetes bűnöző és a klasszikus, „hagyományos” bűncselekményt elkövető egészen más karaktert igényel, előbbinek abban például könnyebb dolga van, hogy nem kell szembenéznie az áldozatával, nem is látja, ki az, akit éppen megkárosít, de természetesen más képességek is szükségesek ahhoz, hogy sikerrel járjon, mondja Mátyás Szabolcs, a kriminalisztika és a bűnözésföldrajz nemzetközileg elismert kutatója, a kerületben létesített Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatója a Csakugyan legújabb adásában. A szakértő kifejti, hogy Budapest bűnözésföldrajzi térképe nem egységes, de lopás, rablás és kifosztásos esetek nagy része az ötödik, hatodik, hetedik kerületben történik, és - nem meglepő módon - a nyolcadik kerület is „bűnvonzó területnek” számít a térképen, itt viszont nagyok az eltérések kerületen belül. 

Így néz ki egy kiadós aszályvacsora - újfajta növények az enyhébb telekre, felértékelődött hazai termények.

A Trafóban szeptember végén megrendezett Aszályvacsora című előadás és közös étkezés többek között azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy mit ennénk, ha a jövő éghajlatához kellene igazodni? Az elkészített menüben, amelyet az előadás és vacsora résztvevői elfogyaszthattak, szerepelt bivalytejből és lucernából készült előétel vagy például cibere homoki babbal és csipetkével. Az előadásra készülve a résztvevők, akik között hazai gazdák, kutatók és séfek is voltak, egyrészt beazonosították a legégetőbb ökológiai problémákat, és az aszályt találták az egyik legfontosabbnak, majd megkeresték azokat a hozzávalókat, amelyek aszályos környezetben is jól hasznosíthatóak. “Olyan növényekről van szó, amelyek elsőre nem tűnnek szexinek, de mégis táplálkozás szempontjából hasznosak és ellenállóbbak. Az egyik ilyen központi termény a homoki bab vagy a fekete csicseriborsó lett”, mondta a Csakugyan adásában Szalipszki Judit, a Trafó Galéria kurátora. Ezekből készültek el a fogások, de mindez nem azt jelenti, hogy tíz éven belül mindenki ciberét eszik homoki babbal, arra viszont mindenképpen utal, hogy már most fontos lenne megfontolni, hogy a fogyasztásunk során milyen alapanyagokat használunk, azok hogyan illeszkednek a környezeti változásokhoz. 

“Már az nagyon-nagy dolog lenne, ha arra törekednének sokan, hogy hazai alapanyagokat vásároljanak. Ezután kérdés, hogy honnan szerzik be ezeket az alapanyagokat, azok hogyan vannak csomagolva, előállítva. A következő lépcsőfok, hogy annak az alapanyagnak, amit kiválasztottam, mi a vízigénye”, mondta Vida Vera, a Yo8vagyat etetési vállalkozás megalapítója, az Aszályvacsora egyik megalkotója és a Bacsó Béla utcában működő kísérleti konyha működtetője a Csakugyanban. 

Az a baj, hogy kivisszük a magánéletünket az utakra, mondja a Kreszprofesszor.

„A mostani KRESZ 1975-ben készült, most már nem lehet toldozni-foldozni, így egy új szabályozás megjelenése várható, eszerint fogunk közlekedni hamarosan”, mondja Pető Attila, „Kreszprofesszor”, a Csakugyan legújabb adásában. A bevezetés dátuma még kérdéses, de Pető Attila hozzáteszi, „én abban bízom, hogy az új KRESZ év végéig jogszabályban megjelenik, és 2026 végére vagy 2027-re hatályba lép.” Az mindenképpen fontos, hogy adjanak időt az embereknek megtanulni az új rendszert, mert „egy KRESZ-módosítás nem könnyű dolog, ez minden embert érint Magyarországon.”

Ellehetetlenülő életek, világhír felé induló rajkó karrierek a ’30-as években.

A Dankó utca 20-22-ben általában 13-15 ember élt egy szoba-konyhás lakásban, elképesztő volt a zsúfoltság az 1920-as, ’30-as években, meséli Verő-Valló Judit, szociológus, történész, a Dankó utcai cigányzenészek és a 20-22-es számú ház kutatója. Mindenféle országrészekből érkeztek ide a zenészek, és azért találták meg a környéket, mert a körúti kávéházakhoz és orfeumokhoz járótávolságra van, de itt olcsóbb lakásokhoz lehetett jutni. A cigányzenész életmód nehéz kereset volt, végül a Dankó utcában összebútoroztak a legszegényebb emberek, magyarázza a kutató. 

„A kötelező olvasmányok kérdése majdnem olyan fontos Magyarországon, mint az adórendszer.”

„Nem az én kudarcom, ha nem olvas a gyerek és az sem az én sikerem, ha olvas”, mondja Nényei Pál, író, drámaíró, a Budai Ciszterci Gimnázium volt magyartanára a Csakugyanban. Az irodalomóra célja szerinte nem az olvasóvá nevelés, vagy az alternatíva nyújtása például a digitális kultúrával szemben, ezek a célok csak beszűkítenék az oktatást. 

A teljes független színházi szcéna romokban, de mi lenne, ha mégis tennénk valamit?

Az augusztus végén nyilvánosságra hozott eredmények értelmében a kormány hatmilliárd forint keretösszegű előadó-művészeti pályázatából a független színházak gyakorlatilag nem részesültek.

Sebő Ferenc, színész, az Anarchista Színház rendezője és Viktor Balázs, a jövő héten megrendezésre kerülő Instant Mecenatúra Fesztivál (IMe Feszt) alapítója, független rendező a Csakugyan vendégei.

Új szerep az apukáknak, új feladat, új helyzet - identitás lett az apaság.

„Milyen jó, hogy neked ilyen apukád volt”, „Büszke lehetsz rá”, kommentálták sokan a Baba-apa Facebook csoportban társaik spontán visszaemlékezéseit az édesapjukról. Az apatörténetek a csoport megalakítása után több évvel indultak el, akkor viszont nagy hullámban. Miután többen elkezdték megmutatni, feltárni a saját apjukkal és apaságukkal kapcsolatos érzéseiket és emlékeiket, amelyek sokszor meghatóak, megindítóak, több esetben fájdalmasak voltak, a csoport egyik adminisztrátora, Tóth Adorján és Street Gábor Huba úgy döntöttek, ebből könyvet szeretnének csinálni. Így jött létre az Apák című kötet közösségi finanszírozásban, amelyben az apa-történetek mellett támogatást, ötleteket lehet találni azoknak, akik elakadnak a helyükön, apai szerepükben. 

Romák a demokráciában; dinamikus ’90-es évek a 8-ban; Tilos az Á; a sajtó mint biodíszlet – beszélgetés Kerényi Györggyel.

„Egy összekötő kapocs vagyok, és megpróbálom megtalálni a két összeillő fél lelket, hogy egy egész legyen belőlük”

„A zsidó hagyomány szerint a születésünk előtt negyven nappal eldől, hogy ki lesz a basertünk, ki az, akit az Örökkévaló nekünk rendelt”, mondja Esty Lebovics, a modern matchmaker, jiddise társközvetítő, héberül sadhanit. Esty, a tórai hagyományoknak megfelelően, párkeresésben segíti a hozzá fordulókat, főként zsidó párkeresőket. „A Tórában is látjuk, hogy Ábrahám elküldte Eliézert, hogy a saját népe közül válasszon a fiának feleséget”, innen eredeztethető a sadhen, vagy sadhanit szükségessége, ebből a szempontból tehát semmi újszerű nincs benne a zsidóságon belül. 

Esty civil munkájában pénzügyi vezető, szabadidejében végzi a párok összekapcsolását, sorsuk szelíd egyengetését.

„Olyan dinamikus most a fejlődés ebben a kerületben, amilyet például Berlinben tapasztaltam” - Kereszty Gábor, a Mixát egyik tulajdonosa a Csakugyanban.

Tömegek dolgoznak azon, hogy képernyő előtt maradjunk, és a tech-cégek azon fáradoznak, hogy kihasználják azt, ahogy mi működünk - Dávid Ferenc a digitális detoxról.

Az okostelefonok használata során rengeteg időt töltünk azzal, hogy jutalmazó tartalmakat nézünk. Ezek közé tartoznak a borzongató videók is, a konteók, a másokkal történt rettenetes dolgok, az MI-generálta képek. Ami általában mindenkit érdekel, az a másik ember privát élete, a meztelensége, a vele történt borzalmas, megrázó vagy vicces dolgok. Éppen ezt használják ki a tech-cégek is, magyarázza Dávid Ferenc, a Kék Pont Alapítvány Innovációs munkacsoportjának vezetője és a hét napos digitális kikapcsolódás program szervezője.

Ha érdeklik a részletek, hallgassa meg a Csakugyan legújabb adását, és iratkozzon fel csatornáinkra, hogy mindig értesüljön a legújabb beszélgetésről.

Transzneműnek lenni nagyon megterhelő, a műtétet sokan a fizikai terhelés és a költségek miatt sem választják, éppen elég nekik a társadalmi hozzáállásból adódó feszültség - Zsirka Hella, transz aktivista a Csakugyanban.

Nagymamától hozott trauma, táncterápia, a tudattalan engedése - mire jó a mozgás az önismeretben?

Jarovinszkij Vera, szakpszichológus, táncterapeuta a Csakugyanban.

Végünk lesz-e a méhek pusztulásával, lehet-e Budapesten méhlegelő, mire képes egy méhkirálynő: méh- és mézpodcast.

Dr. Bresztovszky Edit, a Szőke Méhészet résztulajdonosa a Csakugyan vendége.

Mi a kínai gyógyászat, jó-e mindenkinek a nyers vegán táplálkozás vagy az intermittent fasting? Hol megy az életenergia és mi történik, ha blokkolva van? 

Beszélgetés Felszeghy Mártonnal a Csakugyanban. 

A mozaikcsalád ugyanolyan jó lehet a gyereknek, mint a hagyományos család, állítja Bogár Zsuzsa családterapeuta. Ami pedig fontos a szakértő szerint, hogy az új család alapja nem a szülő-gyerek viszony, hanem a párkapcsolat. Onnan kell kiindulni!

„A filmkészítő férfikollégáimat frusztrálja az, hogy én női filmes vagyok, nekem szerintük ebben a korban könnyebb”, főként mert mostanában keresik a női alkotók műveit, mondja Schnabel Annabella filmrendező és forgatókönyvíró a Csakugyanban.

Annabella 2020-ban végzett a Színház és Filmművészeti Egyetemen.

Ami a filmes témáit illeti, „folyamatosan lebeszélőkkel találkozom a karrierem során, csak én annál inkább akarom, minél jobban lebeszélnek. Gyakorlatilag nekik köszönhetem a karrieremet”, mondja a rendező, és hozzáteszi, néha kell konfrontálódni, sőt, szerinte érdemes a filmekben is provokatívabban fogalmazni. Úgy véli, ha valamit komolyan vesz, és abba energiát fektet, annak olyannak kell lennie, ami megállítja a folyamatos görgetést, amiben mindenki nap mint nap részt vesz. 

Korszellemről, női alkotói minőségről, woke kultúráról, konfrontációról és bátorságról beszélgettünk a Csakugyanban.

„Bármilyen közegből jössz, meghatározza az életedet és a művészetedet, ráadásul a társadalom ma nem érett meg arra, hogy roma művészként ne azt kérdeznék tőled folyton, hogy a származásod hogyan hat a munkádra. Volt idő, hogy próbáltam ettől függetlenül tekinteni a művészetemre, de ma már ezt nem látom lehetségesnek. Nem tudok úgy interjút adni, hogy ne kérdeznék meg, nekem romaként mit jelent művésznek lenni”, mondja a Csakugyanban Szegedi Tamás András, a Független Színház tagja, színész, drámainstruktor, a józsefvárosi Balogh Paci-ösztöndíj egyik nyertese. 

Szegedi Tamás színészi karrierjéről színes történetekben mesél, amelynek része egykori iskolaigazgatója, Lojko Lakatos József is, rendező, színészpedagógus, a Shakespeare Színművészeti Akadémia egykori vezetője is. 

“Felhívtam az igazgatót, Lojko Lakatos Józsefet, hogy van egy előadás, amit csináltunk, erre az volt a válasza, hogy ki vagyok rúgva. Megvárta a premiert, aztán másnap délután hívott, hogy ha bármire szükségem van, ami a színházat érinti, szóljak. Így aztán sokat tartottam próbákat az iskolában, ahonnan kirúgtak. Eltelt egy év, megint felhívott, hogy mégiscsak el kellene végeznem ezt a képzést, most már itt az ideje”, meséli Szegedi Tamás. 

Hallgassa meg az adást a lenti linken!

Mit tehetünk a pénzügyi adataink védelméért, és miért gondoljuk át, milyen papokat töltünk le. Van-e joga bárkinek titokban készített fotót publikálni rólunk - az adatvédelmi szakértővel beszélgettünk.

A beszélgetésből kiderül, hogy:

- Milyen eszközökkel védhetjük bankkártya adatainkat?

- Miért lehet baj, ha egy applikáció hozzáfér minden képünkhöz?

- Mikor nem kell hozzájárulást kérni a másokról készített kép publikálásához?

- Mit csináljunk, ha hozzájárulásunk nélkül készült kép rólunk, és az mégis megjelenik? Milyen jogorvoslati lehetőségünk van?

- Mi volt a probléma a kismama szépségversennyel jogi szempontból?

- Mi a helyzet a drónfelvételekkel? Mennyire kell félni tőlük?

- Jó-e, hogy túl könnyen megadjuk mindenhol az e-mail címünket?

- Mit nevezünk profilaktásnak, és ki és kik alkotnak rólunk profilokat?

- Számít-e, hogy a sütiket engedélyezem vagy nem?

- Lát-e, hall-e minket a Facebook?

- Miért érdemes végignéznünk, hogy az applikációink mihez férnek hozzá?

- Miért ne használjuk fel azokat a fotókat, amik a Google-ben feljönnek?

- Mi a helyzet az egészségügyi adatainkkal? Hozzáférnek-e a nagyobb cégek? 

Csekő Katalin adatvédelmi tisztviselő válaszolt a kérdéseinkre.

Gyuricza Gergely, pop-art művész és pszichológus szerint “ha van egy alapvető jellemzője az erotikának, akkor az az, hogy az erotika önző. Én önző vagyok abban az értelemben, hogy képes vagyok önmagammal kapcsolatban maradni”. Szégyennel és teljesítmény-szorongással nem valószínű a boldog együttlét, eközben viszont mindkét nem félelmekkel küzd a saját testképét és teljesítményét illetően. 

A Csakugyanból kiderül, hogy 

- a különösen szép emberek vajon bármilyen szinten boldogabbak-e az átlagos külsejűeknél, 

- a női test gyönyörével ki törődik és ki nem törődik;

- hogyan tud olyan lenni egy együttlét a férfiaknak, mint egy matekpélda;

- mire kellene az a “belső gyerek”, hogyan segítene megélni a kapcsolódást boldogabban;

- melyek a szexfantáziák alapvető kategóriái és mennyire kell félnünk tőlük;

- mérhető-e a szerelem;

- tudhatjuk-e, hogy egy kölcsönösen jutalmazó szerelemben vagyunk vagy éppen egy “érzelmi nyúlüregben, gyerekkori sérüléseinket feltépkedve”;

- el kell-e várnunk, hogy folyamatos erotikus készenlétben legyünk;

- a halál és az erotika összefügg-e;

- igaz-e az, hogy a férfiak “érzelmileg kasztráltabbak”, mint a nők;

- ha minden rendben két ember között, hogy lehet, hogy éppen csak az erotika nem működik.

“Az emberi vágyakat rendészeti eljárásokkal nem lehet megregulázni”, mondja Dávid Ferenc, biopolitikai szakértő a kormány új drogstratégiáját kommentálva.

“A drogprobléma mindannyiunk problémája”, jegyzi meg az interjú elején, majd úgy folytatja, “a droghasználók elsődleges nehézsége a kirekesztés. Minél több valakinek az életében a trauma, az elszigeteltség, a hanyagolás, a közösség nélküliség, annál nagyobb veszélynek van kitéve”, magyarázza a szakértő a Csakugyan legújabb adásában.

Azzal kapcsolatban, hogy a miniszterelnök februárban új drogstratégiát hirdetett, vagy mások szerint “drogháborút indított”, rendészeti eljárást ígérve a szerhasználók ellen, Dávid Ferenc úgy reagált, hogy “az emberi vágyakat pusztán rendészeti eljárással nem lehet megregulázni.” Hozzátette továbbá, hogy “Ez a rendszer bűnözővé teszi a magyar fiatalokat, megbélyegzi a szerhasználókat, akik pedig stigmatizáqlva vannak, nem fognak segítséget kérni. A mostani drogstratégia szakmailag átgondolatlan, tájékozatlanságra épülő rendszer, nem véletlen, hogy egyetlen mérvadó addiktológiai szakembert sem lehetett megnyerni a támogatására. A hatalom szempontjából viszont nem más, mint tudatos bűnözővé formálása a szerhasználóknak, egy olyan biopolitikai rendszer, amelyben a drogfogyasztók átveszik a migránsok helyét. Ez a stratégia pedig, nem mellesleg, szétveri a társadalmi szolidaritást.”

Dávid Ferenc hosszan beszél az interjú végén arról, mit üzen azoknak a kerületi polgároknak, akik nem akarnak több szerhasználót látni a köztereken és utcákon, egyetértve azzal, hogy nem jó érzés úgy gyereket nevelni, családi életet élni, hogy a park másik sarkában szerhasználók gyülekeznek. Hallgassa meg az interjút, és írja meg véleményét kommentben!

Hogyan lehetne újra piac és közösségi tér a Rákóczi téri Vásárcsarnok? 

“Egyre többen érzik azt, hogy a Rákóczi téri Vásárcsarnok más, új funkciókat is betölthetne az eredeti funkciók mellett”, mondja Polyák Levente, urbanista, a budapesti KÉK és a római-bécsi székhelyű Eutropian társalapítója, akivel azt próbáltuk meg föltérképezni a Csakugyan legújabb adásában, hogy a jelentősen átalakult és megélénkült Rákóczi tér egyik legszebb épületébe hogyan lehetne új életet lehelni, hogyan lehetne egy jól működő közösségi térré tenni, ahova szívesen térnek be a kerület lakói, a budapestiek és a turisták is, hiszen az utóbbi években elsősorban a csarnok közönségének apadásáról adtunk hírt, és úgy tűnik, a hagyományos piaci funkcióját jelenleg kevéssé tudja betölteni. “Hiányzik az az energia, ami újra tudná teremteni”, fogalmaz Polyák Levente, kiemelve, hogy nagyon fontos és jó kezdeményezések történtek a területen, így például a Jazzfesztivál szervezése igen előremutató. 

A beszélgetésben feltérképezzük a lehetőségeket, de egyébként Ön hogyan képzelné el a Rákóczi csarnokot? Ön szerint hogyan lehetne életet lehelni ebbe a közösségi térbe? 

“- Hogy micsoda fickó voltam én a házasság előtt! Kezdtem a délutánt a Szimplicsek kávéházban. Ott már vártak a fiúk. Biliárd estig, aztán átmentünk a Pléhkoszorúba, remek kiskocsma a Mátyás téren, sehol nem kapni olyan kisüstit. A menyasszonyom végül valami józsefvárosi csehóban akadt rám. És mit gondol, kedves kisasszony, mit mondtam neki? - Eredj haza, drága gyöngyvirágom, eredj, aranybogaram, te pamutfejű, mert mindjárt hozzád vágok valamit! - Hát ilyen nagy legény voltam, de aztán… - Legyintett.” - ezt olvassuk Mándy Iván egyik leghíresebb novellájában, a Teleki térhez is kapcsolódó Kulikabátban, és máris lesz fogalmunk arról, milyen lehetett a hangulat a Szimplicsekben a két világháború között.

Mándy Iván, a huszadik század egyik legjelentősebb magyar prózaírója a harmincas évek Józsefvárosáról is mesél a maga sajátos, néhol szürreális módján, de műveiben megjelenik a kerület hangulata, sőt, konkrét részletei is egészen a nyolcvanas évekig. Szereplői gyakran a nyomorult, kallódó, veszteségben megkeményedett emberek, visszatérő motívum a gyilkosság, erőszak, mindez finom szerkesztéssel, óvatos utalásokkal. Mándy prózája abszolút újító volt a maga idejében, állítja a szerző monográfusa, Darvasi Ferenc, és szövegei talán túl jók ahhoz, hogy a legszélesebb közönséghez eljusson, holott “a második világháború utáni magyar próza egyik legmeghatározóbb alakja”. 

“Tisza Kálmán tér, Mátyás tér, Teleki tér. Ifjúságom idején három külön világ. A Tisza Kálmán tér nagyköre a sötétség beálltával meglehetősen fenyegető. Szinte maga az alvilág. De a virágokkal szegélyezett sétányok a szerelmespárokéi. A Mátyás tér szűk kis mellékutcáival a cigányoké. Innen mindig zene hallatszik, látni olykor nem látni senkit. Mintha maga a tér zenélne. A Teleki pedig az árusok tere. Legendás alakok ezek az árusok. Beleveszve egy soha véget nem érő párbeszédbe. Váratlanul megvadulnak. Előkerül a kés? Egymásnak ugranak? Á, dehogy. Összeölelkeznek, elindulnak egy ivó felé.”

Elnyomottak, szívnyitás, ember-ember közti párbeszéd. Korányi András, evangélikus teológus és Radnóti Zoltán, főrabbi értékeli Ferenc pápa jelentőségét.

Míg a katolikus egyházat megrázta Ferenc pápa halála, és az eddigi időszak értékelése mellett megindult a konklávé és az új pápaválasztás megszervezése, arra voltunk kíváncsiak, mit adott, adott-e valamit Ferenc pápa tevékenysége más vallásoknak és felekezeteknek. 

Galéria és kávézónak indult, kis Lumen és nagy Lumen lett mára, kibírta, hogy a sztrapacska ára megháromszorozódott.

“Régen a Mikszáthon kint ült a közönség, bent pedig játszott a zenekar”, emlékszik vissza a Lumenek történetére László Péter, a jelenleg a Mikszáth téren működő kis és a Horánszky utcában üzemelő nagy Lumen kávézó és étterem alapító tulajdonosa. Eredetileg galéria és kávézónak indult fotóművészekkel szövetkezve 2008-ban a kis Lumen, amelyet követett a közepes és a nagy Lumen, ezeknek bonyolult és különleges időszakokra kiterjedő történetét idézi föl László Péter a Csakugyan legújabb adásában, ahogy arról is legendás történeteket mesél, milyen volt, amikor még egyénileg összeeszkábált, ámbátor nagyon ízléses külső emelvényt és asztalokat lehetett tenni a Mikszáth térre, és kevésbé szabályozták a vendéglátósok működését önkormányzati rendeletek. 

Mindent megtudhat a Lumenek történetéről és a Mikszáth tér vendéglátásáról a Csakugyanban!

“Őrületesen szeretlek benneteket. Ez a húsvét igazából. Csak könyörgöm, hagyjátok már abba a folyamatos ítélkezést” - Hofher József jezsuita szerzetes és pap a Csakugyanban operettről, belső szabadságról, megszólításról, cigánymisszióról és a húsvét értelméről beszél.

Hofi atya szenvedélyes, vicces, szuggesztív hangja komolyan elbűvölt minket. A beszélgetést, amely a politikai megosztottságra, a keresztény jelképek politikai célra való felhasználására és a “fikázó kultúrára” is kitér, Hofi atya végül azzal zárja, hogy “Ölelkezzünk végre, és ne ítélkezzünk, ez lenne a húsvét”.

A “shibari” japán szó, alapvetően kötözést, megkötözést jelent. Japánban eredetileg a foglyok esetében használták a bonyolult és egyébként esztétikus kötözési technikákat, ennek a gyakorlatnak egy kiterjesztett, finomabb változata bizonyos réteg erotikus kultúrájának részévé vált, és manapság is alkalmazzák. 

A Csakugyan vendége, Sárkány Laci, a The Healing Art of Shibari egyik megalkotója azonban egy olyan módszert fejlesztett ki Sarkadi Eszterrel, amelynek segítségével a kötözést nem erotikus célra, hanem önismeretre lehet használni, vagyis saját, belső kérdéseinkre, elakadásainkra, félelmeinkre adhat válasz egy-egy shibari-élmény. Workshopjaikon és egyéni alkalmaikon a kliensek a megkötözésen keresztül tapasztalják meg saját magukat, a fizikai és lelki határaikat, dolgoznak esetenként a kontroll és a kontrollfüggőség kérdésével, a kommunikációs nehézségekkel, a szabadságuk megtalálásával vagy gyakran azzal, hogy hol is vannak külső és belső korlátaik. 

A kemény férfi maszkja nem fenntartható hosszú távon, mondja Halász Péter, a Mentorformen férfiközösség alapítója. Hitelességről, férfiak gyászáról, apamintáról, válásról beszélgetünk a Csakugyanban. 

“A férfiminták itt viszonylag szűk mezsgyén mozognak”, és egyébként is változóban vannak a férfi és női szerepek. “Korábban legalább azt lehetett mondani, hogy mi, férfiak legalább húzzuk az igát meg lemegyünk a bányába, de ma már a nők is mindent meg tudnak csinálni. Ráadásul ti még szültök, de már nincs mammut és kardfogú tigris, mi a franc az, ami nekem férfiként biztosítja az egyenrangúságot veletek?” Halász Péter úgy véli, a szerepek változását majd visszanézve tudjuk pontosabban megállapítani. A rendíthetetlen, erős, kemény férfi képe ugyan még mindig él, csakhogy ez a maszk nem tartható fenn hosszútávon. 

“Az sem véletlen, hogy Magyarországon a stroke, a magas vérnyomás, az infarktus, a gerincsérv elképesztően magas a férfiak körében, ami azt is jelenti, hogy eszköztelenek vagyunk a nehéz helyzetekben és nem állunk meg.” Ráadásul a “női önismeret sokkal nagyobb múltra vezet vissza, mint a férfi önismeret.”

Eutanázia, gyermekeik ellen forduló anyák, tévesnek ítélt nemi vágyak - mik is a tabuk és hogyan vagyunk velük? Kit tartunk felelősnek, ha megszegik őket? Vannak-e még “Isten ellen elkövetett vétkek”, és ha másképp is, de miért igen? Hogyan használja ezeket a hatalom? Többek között ezekről, és az anyaság köré épülő kényes témákról beszélgettünk Réz Annával, az ELTE BTK Filozófia Intézetének egyetemi adjunktusával. 

„Európának új utakra kell lépni, hogy biztosítsa saját geopolitikai biztonságát és gazdasági stabilitását”, mondja Jávor Benedek, volt EP-képviselő, Budapest brüsszeli képviselője, a főváros környezetvédelmi- és Európai-politikai szakértője a Csakugyanban. 

Jávor Benedek szerint azonban az, hogy az európai stabilitás ilyen nyilvánvalóan meginogni látszik, a legkevésbé sem váratlan. „Ez egyfajta tanúsítvány a világ döntéshozóinak rövidlátásáról, mármint az, hogy ennyire váratlanul érte őket az amerikai kormányzat ámokfutása. Erre sokkal korábban el kellett volna kezdeni készülni.” 

„Én egyébként elég pesszimista vagyok a világ folyását illetően, de az európai együttműködés tekintetben van bennem bizonyos szintű optimizmus”, mondja a képviselő. „Például Európa átlépte saját árnyékát a Covid alatt a közös hitelfelvétellel, Ukrajna esetében pedig közös fellépésre volt képes: komoly katonai, gazdasági, pénzügyi támogatást nyújt az országnak majdnem teljes egyetértésben. Ez a fellépés is meglepően erős és hatékony.” 

Magyarország EU-s helye viszont kezd bizonytalanabbá válni. „A ‘Huxitot’ senki sem akarja. Az Uniónak sem jó, ha a belsejében van egy oroszbarát lyuk, meg Magyarországnak sem érdeke, de a politikai machinációk elvezethetnek oda, hogy már nem tartják kezükben a folyamatokat a döntéshozók, és akkor születhetnek olyan döntések, amelyek ellentmondanak az eredeti célkitűzéseknek és érdekeknek.”

Ha érdekli Jávor Benedek elemzése Európa jövőjéről, hallgassa meg a Csakugyan legújabb adását!

„Nem látom, hogy tudnék úgy Magyarországon berendezkedni, hogy az önazonos legyen”, mondja Barukh, a legnagyobb élő, magyar sivatagi költő a Csakugyan legújabb adásában. Barukh Pécsett született, jónéhány éve pedig felkerekedett, és Izraelbe költözött a családjával, verseit a sivatagban kezdte el írni. Önfeltáró írásait hírnév kísérte, továbbá egy Asperger- és egy ADHD-diagnózis, amelyek némi magyarázatot adtak arra, mért volt mindig is nehéz Barukhnak betagozódni az iskolarendszerbe és a mások által hétköznapinak tekintett elvárásrendszerbe. Barukh verseinek nagy része az ezzel való szembenézésről szól.

Műsorunkban hosszan beszél arról, hogy számára miért elképzelhetetlen hosszú távon Magyarországon élni, és hogy extrémitásai ellenére is miért otthonosabb számára Izrael. 

„Izraelben bárhol jobb, mint Budapesten”, meséli, „Magyarországon például azzal, hogy segítséget kérsz és kapsz, adósa leszel a másiknak, gyakorlatilag eladod a lelked, függő helyzetbe kerülsz. Viszont Izraelben az, hogy segítsük egymást, segítsük a gyengébbet, a kultúra része.

Mi az utolsó pillanatig kaptunk segítséget, és hálát senki nem várt érte. A segítségnyújtás egy micva: aki adja, hálás azért, hogy segíthet, mert ezzel szerez egy jópontot. Az, hogy itthon másképp van, iszonyatosan fárasztó. Én azt érzem ezekben a helyzetekben, hogy eladom a lelkem az ördögnek. Ez olyan dolog, ami elviselhetetlen.” 

Barukh beszél a Hamasz-mészárlásról, arról, hogy ezzel lehet-e kezdeni valamit érzelmileg. Szóba kerül, hogy az izraeli férfiak miért tudnak jobban beszélni az érzéseikről, mint a magyarok, illetve, hogy miért a zsibriki drogterápiás intézet férfi lakói azok az olvasók, akikkel a költő úgy érzi, hogy igen, végre, velük már lehet őszintén beszélni. 

Novák Julianna - dúla

A dúla asszonytársi, segítő, “támasztóasszony”, feladata a szülő nő testi-lelki támogatása. Jelenléte azért is fontos, mert az apa, ha jelen is van a szülésnél, maga is egy nehéz folyamaton megy keresztül, ő is valakivé válik az események hatására, nem tudja egyedül megtartani az anyát abban, amin keresztülmegy. Sajnos a kórházakban gyakran gyanakvással kezelik a dúlákat, és az új, februárban közzétett szülészeti irányelvek jelen állás szerint megnehezíthetik azt, hogy az apa és a dúla egyaránt jelen lehessen egy kórházi szülésnél. 

“A dúla részben tanúja is annak, ami a szülés alatt történik. És néha nehéz végignézni azt a bánásmódot, amit ott látunk és végighallgatni a beszólásokat a személyzet részéről”, mondja Novák Julianna a Csakugyanban, ahol azt is elmeséli, hogy áll most a józsefvárosi központtal működő Létkérdések program, és hogyan veszítettük el generációról generációra a közvetlen kapcsolatot a szüléssel, születéssel.

Végtelenített disztichont generáló program, Mikszáth téri számtech szakkör az ’50-es évek végén, jégből készült szobányi számítógép, Neumann János és Herman Goldstine végzetes találkozása - az informatikatörténet megdöbbentő állomásairól beszélgettünk Képes Gáborral.

“Amit a Teleki téren nem lehet megkapni, az nem is létezik”, és valóban, úgy tűnik, a zsibin vagy “tetűvásáron” asztallaptól kezdve kabáton át esetenként kiváló lopott áruig minden megtalálható volt. A keresztény és zsidó kereskedők együttműködése pedig a praktikumot követve nyilvánult meg: akinek sabbatkor akadt dolga, azt kisegítette a másik, hiszen neki meg vasárnap akadt más dolga, mint a kereskedés. 

Kevesen tudják, hogy az 1920-as években Józsefváros volt az a kerület, amelyikben Erzsébetváros és Terézváros után a legtöbb zsidó élt. Erről mesél adásunkban Fris Kata, várostörténész. 

A zsidóság jelenléte és élete a háború alatt nyilvánvalóan hatalmasat változott, a deportálások a Józsefvárosi pályaudvarról indultak, a zsidókat csillagos házakba zárták. 

“Ennek a kerületnek az a sajátossága, hogy az akkori épületek és helyszínek most is velünk vannak, ugyanúgy állnak”, magyarázza Fris Kata. Itt vannak velünk mementóként, mellettük és bennük járunk, a történetükkel élünk. Hallgassa meg a Csakugyant, hogy többet megtudjon róluk!

Bátonyi Pétert, az Építési és Közlekedési Minisztérium volt kormányfőtanácsosát tavaly bocsátották el hivatalából, amikor egy Partizán-interjúban elmondta, hogyan vált rendszerszintű gyakorlattá a műemlékek gazdasági célra történő felhasználása, az, hogy épületekről csak azért veszik le a védett státuszt, hogy politikai vagy gazdasági szereplők saját céljaikra felhasználják és átalakítsák, ezzel - mellesleg - az ország közös kincseit elherdálják. 

“A műemlékvédelem száz százalékban szakmai kérdés, a politikának semmilyen beleszólása nem kellene, hogy legyen”, mondja Bátonyi Péter a Csakugyan legújabb adásában, reagálva többek között az Agrárminisztérium részleges lebontására vagy éppen a Kilián laktanyát övező tervekre és a józsefvárosi Heinrich-udvar védett státuszának átminősítésére, mivel itt art hotelt tervez a beruházó. 

Kirúgását pedig így kommentálja: „Megszólalok, és nem fogok mást mondani, mint amit gondolok, akkor sem, ha a saját életesélyeimet nehezítem ezzel.”

Hallgassa meg a Csakugyan legújabb adását!

A pápa jubileumi szentévet hirdetett, de mit jelent ez? Mivégre a remény és a béke? 

“A szentév egy nagy meghívás, hogy figyelj arra, hogy vannak dolgok, amiket még nem hoztál rendbe, és Isten ebben a dologban melletted áll, van itt egy segítség odafentről”, mondja interjúalanyunk, Martos Levente Balázs, az Esztergom-Budapest főegyházmegye segédpüspöke. Elmondja továbbá, mit jelent “teljes búcsút” nyerni, miért radikális Ferenc pápa, és mit jelent valójában a reményben élni. 

Hallgassa meg a Csakugyan legújabb adását!