Explorez tous les épisodes du podcast Recorder podcastok

Eddigi legnagyobb európai turnéjáról tért vissza pár hete a Stone Sober, amin a pszichedelikus garázsrockduó már főzenekarként játszott Svájctól Olaszországig. Kubik Cseni és Urbán Gyuri elmesélte, hogyan kezdtek el intenzíven játszani Európa-szerte, miért múlta felül minden elképzelésüket az első hosszabb turnéjuk, hogyan szerveztek koncerteket egy osztrák birkafarmról, és milyen volt belecsöppenni a titkos olasz bulik világába.

Műsorvezető: Soós Tamás

Fotó: Frank Olivér

Milyen érzés egy olyan zenekarral turnézni, ami 23 évig csakházistúdió-projektként létezett? Hogyan jutottak el idén Brazíliába, milyen bizarr ajánlatokkal találták meg őket az évek során, és miért fúrnak ki a setlistből slágereket? A Thy Catafalque agyával, Kátai Tamással, és egyik gitárosával, Varga Krisztiánnal beszélgettünk idei legnagyobb hazai koncertjük előtt, amit a Budapest Parkban adnak szerdán aLazarvs és a The Southern Oracle társaságában.

Hogyan csinálják, hogy sokszor a legkomplexebb, legmonumentálisabb dalaik ütik a legnagyobbat élőben? Miért volt vagány eljátszani a Vashegyeket a Hellfesten, és milyen volt a világ egyik legnagyobb metálfesztiválja, amin azok a világsztárok jöttek velük szembe, akikről gyerekként még a Metal Hammerben olvastak? Miért kellett egy brazil politikus ahhoz, hogy egy dugába dőlt dél-amerikai turné után idén végre eljussanak Brazíliába, és mennyi pólót kell eladniuk, hogy megetessenek egy nightlinert? A srácokkal átbeszéltük az eddigi legnagyobb, nehézségekkel terhelt európai turnéjukat, hogy hol lépnének még fel szívesen, és hogy el tudják-e képzelni, hogy egyszer újra stúdióprojekt lesz a Thy Catafalque.

Műsorvezető: Soós Tamás

Fotó: Frank Olivér

Lehengerlő koncertet adott a Bring Me The Horizon a Szigeten, amin az egyik számukat, a deathcore-klasszikus Pray for Plaguest Kókai Barnabással, a The Southern Oracle és a Teeth Marks énekesével adták elő. De hogyan került fel hozzájuk a színpadra, és milyen érzés volt kiállni 40-50 ezer ember elé? Barni elmesélte, hogyan nézett ki ez a sztori az ő szemszögéből, mi tette igazán emlékezetessé, és mi nehezítette meg az élményt.

De nem csak a Szigetről sztoriztunk vele: szóba kerültek a The Southern Oracle (TSO) emlékezetes fellépései és turnéi a Hatebreed, a Walls of Jericho és a Harm's Way társaságában, és visszaástunk a TSO-előd Slaughter At The Engagement Party kezdeti éveibe is.

Miért nehéz a kedvenc TSO-anyagukat berakni a setlistbe? Miért sokkal jobb plakátolással tölteni az időt zenekarként, mint groupchateléssel? Hogyan hekkelték meg a Spotify rendszerét? Jó, hogy ma már a rapbulikban is pogózik a közönség? Mit szól hozzá, hogy a Turnstile-lal és a Knocked Loose-zal bement a hardcore a mainstreambe? És mit mondott a Knocked Loose gitárosa az akvás koncertjükről?

Műsorvezető: Soós Tamás

Fotó: Frank Olivér

A felvétel a Beat On The Bratben készült.

Milyen boldog párkapcsolatban énekelni a Tihanyt? El tudrontani egy koncertet, ha valaki végig a Falábú nőt követeli részegen? És miért csapott le az első koncertjeikre mindig a rendőrség? A Csaknekedislány két alapítója, Csepella Olivér és Konsiczky Dávid volt a Koncertsztorik podcast vendége.

Megbeszéljük, hogy miért nem baj, ha a közönség teli torokból üvölti a seggfejekről írt számaikat, és Olivér miért nem tudja koncerten elénekelni a CSNK legszemélyesebb dalát. Miért ment rá Dávid háta az Egynyári kalandra? Miért nem viccelődnek már stábkokóval a backstage-ekben? Miért érzi magát Olivér fának? És elvből nem játsszák a Momés lányt?

A beszélgetés egy pontján Olivér elénekli az Engem szeretni kell magyar nótás verzéjét, ami lemaradt a lemezről, Dávid bevallja, hogy minden interjúban hazudni szokott, és kiderül az is, hogy milyen lett volna a CSNK, ha az elején Szalai Anna lesz az énekesük.

Műsorvezető: Soós Tamás

Új sorozatunkban zenészek mesélnek arról, hogy mit jelent nekik a Sziget. Ezúttal a Tankcsapda, akiknek a neve az első 20 évben összeforrt a fesztivállal, és most hosszú idő után visszatérnek a Szigetre, hogy eljátsszák a teljes Legjobb méreg lemezt.

Lukács Laciék a Recordernek felidézték a hőskort, amikor olyan nemzetközi sztárok előtt léptek fel a Nagyszínpadon, mint Slash, a Faith No More, az Iron Maiden, a Tool, vagy a Killers, és elmesélték, miért balhéztak össze csúnyán a Kornnal, miért volt emlékezetes a becsetkelt Iggy Pop koncertje, és miért nem akartak pár éve David Guetta előtt játszani a Szigeten.

A beszélgetés végén kiderült az is, hogy mikor jön akövetkező (két) Tankcsapda-lemez, hogyan nyúl az új gitárosuk, Vörös Attila A legjobb méreg dalaihoz, és miért olyan most nekik a dalszerzés, mint a szex egy friss párkapcsolatban.

Műsorvezető: Soós Tamás

Az idei Sziget Fesztivál mínusz egyedi napján esedékes Bródy Dalok Napjáról beszélgetünk Gerendai Károllyal, a Sziget alapító-tulajdonosával, és Novák Péterrel, a nagyszabású koncert rendezőjével. A show kulisszatitkai mellett szóba kerülnek a régi legendás mínusz egyedik napos koncertek, Bródy János egyesítő ereje, a magyar előadók helyzete a Szigeten, nemzedéki dilemmák, és a fesztivál eszmeisége.Milyen logisztikai és technikai nehézségekkel jár egy félszáz előadós koncert megtervezése? Miért fog egy-két esetben kétszer is elhangozni ugyanaz a dal az est során? Hogyan tudja az egyre nemzetközibbé váló Sziget megerősíteni a magyar zene szerepét? És visszatérhet-e az az időszak, amikor még külön rocksátor és világzenei színpad várta ezen műfajok rajongóit? Vendégeink a podcast végén saját kedvenc Sziget-élményeikről is mesélnek, és kiderül, vajon egy fesztiváligazgató el tud-e szabadulni teendőitől egy-egy koncert kedvéért – és ha igen, kikért.Műsorvezető: Huszár András

Fotó: Dezső Bálint

Új podcastsorozatunkban zenészek mesélnek arról, hogy mitjelent nekik a Sziget. Ezúttal Sisi, az ország legjobb női rappere, aki az első női magyar MC-ként léphet fel a Nagyszínpadon. De hogyan változtatja punk házibulivá a Szigetet, és miért lesz szürreális a fellépése? Sisi elmeséli, miért hitte azt kamaszként, hogy előbb fog Skrillex mellett táncolni, mint hogy egyszer pénze lesz a Szigetre, miért ment tavaly majdnem kórházba a fesztivál helyett, és kiknek a koncertjeit bulizná végig szívesen inkognitóban.

Sisi a podcastben részletesen elmesélte azt az életre szóló élményt, amikor két éve találkozott Skrillexszel a backstage-ben, akinek a koncertjéért még a saját hangbeállását is ellógta. Elárulta azt is, hogy miért mondta le pár órával a kezdés előtt a tavalyi Szigetes koncertjét, és először mesélt a hamarosan érkező nagylemezéről, az Absolute Queendomról, amelynek jegyében királynővé koronázzák majd a Sziget nagyszínpadán.

Miért lesz még nagyobb a szája az új lemezen? Hogyan próbál bulizni a zenész, akit még maszkban is felismernek a tetkóiról? És mihez kezd magyar előadóként délután 4-kor a Sziget Nagyszínpaddal? Hallgasd meg, ahogy Sisi gyermeki lelkesedéssel mesél az egyik kedvenc fesztiváljáról, a végén pedig letol egy buliajánlót is arról, hogy mik lesznek szerinte a legjobb koncertek az idei Szigeten.

Műsorvezető: Soós Tamás

Fotó: Dezső Bálint

Új podcastsorozatunkban zenészek mesélnek arról, hogy mit jelent nekik a Sziget. Elsőként a Pál Utcai Fiúk frontembere, Leskovics Gábor, aki elmesélte, hogyan tolta végig az egész hetes fesztivált, miért volt életre szóló élmény David Bowie szigetes koncertje, hogyan élte meg a Kispál és a Borz nagyszínpados búcsúkoncertjét, és miért nem emlékszik általában a saját koncertjeire.

A Sziget-sztorik első vendége, a Kiscsillagban is játszó Lecsó aktív koncertrejáró és nagy szigetelő, aki az elmúlt pár évet leszámítva az első Diákszigettől kezdve kint volt a fesztiválon, és „mint a golyó, ment elejétől a végéig”, hogy minél több jó zenekart és koncertet megnézhessen. Hol látta a legjobb punk koncerteket? Mihez gratulált a Franz Ferdinand a Kispál koncertje után? Igazak a legendák, hogy mi mindent kért Prince a backstage-ben?

Hogyan hekkelte meg a Tankcsapda koncertjét egy amerikai dobos? Mivel tudta meglepni Mike Patton a Faith No More fellépésén? Melyik PUF-lemez után érezte, hogy helyük van a Szigeten? És melyik híres számukat koppintotta véletlenül a Stranglerstől, akik előtt aztán felléptek a nagyszínpadon? Lecsó a podcast végén elárulja, hogy mit vár az idei fesztiváltól, és megbeszéljük, hogy a Szigeten az ember sok mindent megcsinál, ami akkor jó ötletnek tűnik, de másnap már nem annyira.

Műsorvezető: Soós Tamás

Fotó: Frank Olivér

„Tavaly vége lett a zenekaromnak, volt egy autóbalesetem, és életem szerelme szakított velem karácsony előtt” – mondja Lábas Viki, aki élete legnehezebb időszakát élte meg a Margaret Island feloszlása után, de egy percet sem pihent, hanem belevetette magát az írásba, és öt hónappal később már be is mutatta első szólóestjét a Müpában. Az én szívem játszikban sok mindent kiírt magából, ami nyomasztotta, és zeneileg is egy másik oldalát mutatja meg az összművészeti előadásban, ami a himnikus pop és a magyar népdalok mellett a poszt-punk és a sötétebb elektronika felé is kikacsint.

A podcastben beszéltünk arról is, hogy:

– hogyan élte meg a Margaret Island feloszlását és búcsúturnéját,

– miért nem tudott pihenni utána, és hogyan rakott össze az alkotótársaival pár hónap alatt egy teljes lemezanyagot és egy komplex ténckoreográfiával teli, összművészeti előadást,

– miért volt brutális, amit a zenekara feloszlása után, szólóelőadóként a szakmától kapott,

– miért rázta ki a hideg attól, hogy szólóprojektet indítson, és hogyan lett ebből mégis zenekar,

– miért tartott sokáig iamyanktól és Sajó Dávidtól,

– hogyan alakította át a testtudatát a kortárs tánc,

– miért írta meg a születéstörténetét,

– és milyen izgalmas jövője és sokféle kifutása lesz még Az én szívem játsziknak.

Műsorvezető: Soós Tamás

Fotó: Kósa Zsolt

Lesz Kispál 40 a Puskásban? Unják már a Szőkített nőt? Lehet, hogy nem lesz több Kispál-lemez? Mitől annyira jó most a zenekar? Lovasi András és Dióssy D. Ákos volt a Koncertsztorik podcast idei évadának utolsó vendége.

Három éve, egy euforikus hangulatú orfűi koncerten tért vissza a Kispál és a Borz, és a zenekar magához képest azóta is aktívan koncertezik. Annak idején azért oszlottak fel, mert a Kispál már nem tudott alkotói közösségként működni, és bár a visszatérés óta összeraktak egy jó lemezt (Beszorult mondat), de új dalokat egyelőre nem terveznek kiadni. De nem is kell, mert a mostani felállással, amelyben Babcsán Bence (szaxofon) és G. Szabó Hunor (szinte minden) is játszik, úgy tudják átdolgozni és áthangszerelni a számokat, illetve megidézni a zenekar minden korszakát (a korai triós éveket is Hunor 60s fílingű dobolásával), hogy az új lendületet adott a Kispálnak.

A Kispál és a Borz egy éve adta története első nagy arénakoncertjét az MVM Dome-ban, hogy aztán idén klubozzon és kilencszer megtöltse a Kobucit, '26 elején pedig a slágereket a setlistből kidobálva duplázzon az Akváriumban (május 9-én pedig a Budapest Parkban játszanak). Ezekről mind beszélgettünk Lovasival és Dióval a zenekar HÉV-huzatos próbatermében, de szóba került az is, hogy:

– miért működnek olyan jól még ma is a Naphoz Holddaldalai,

– miért gondolják úgy, hogy a 90-es években szinte csakdemókat készítettek,

– hogyan élte meg Dió, hogy egy időre ő lett aközellenség, miután bekerült billentyűsként a zenekarba,

– miért jönnek ki jobban ma már egymással emberileg, éshogyan békültek ki korábbi dobosukkal, Mike Zweckerrel,

– miért az első dobosuknak, Bräutigam Gábornakköszönhető nagyrészt, hogy újra lett Kispál,

– hogyan lubickolnak a mostani felállásban, amivelkönnyebben és izgalmasabban dolgozzák át a számaikat,

– milyen megborulások voltak a visszatérő orfűi koncerten,és kiadják-e azt a koncertet valaha,

– miért porhintés az arénakoncertezés, ha nem akkorasztár az ember, mint Azahriah,

– miért nem jelenteti meg egyelőre Lovasi azt a 30-40számot, amit az elmúlt években írt.

Műsorvezető: Soós TamásFotó: Frank Olivér

Május 2-án első önálló koncertjét adja a Budapest Parkban CoLee, aki eddigi legnagyobb show-ján minden éráját és felállását színpadra viszi. De hogyan inspirálta ebben a Talking Heads és a Stop Making Sense? Miért várt két évet azzal, hogy bevállaljon egy ekkora bulit? Milyen felejthetetlenül jó és rossz élményei voltak Beton.Hofival a Parkban? Mi az a szent őrület, amibe bekerül a színpadon, és hogyan viszonyul a közönséghez?

A podcastban szóba került az is,

– hogyan fogja egy koncerten megmutatni azt az építkezést és sokféle felállást, amit két év alatt összehozott;

– hogyan találta meg a tökéletes hangzását az idei Szigeten, ahol „big banddel” lépett fel, és három vokalista hozta a La Promenade soulos-gospeles hangulatait élőben;

– hogyan lassítja tudatosan a hajtást, hogy a saját tempójában haladhasson a felgyorsult zeneiparban is, ahol sokan a YouTube-ról rögtön arénákba ugranak;

– hogyan jut el a maori harci táncig egy koncerten, és mi köze ennek a bohócmúltjához;

– milyen megható dolgokat mondott egy teológus a La Promenade-ra;

– el tudja-e képzelni, hogy egyszer egy templomban koncertezzen;

– milyen meglepetésekre készül a jövő évben.

Műsorvezető: Soós Tamás

Fotó: Frank Olivér

Miért volt olyan a Láttam a jövőt meghalni című albuma, mint egy thanosi csettintés, hogyan lett a mindent átverző dühből kéztörés, abból pedig aztán STNTLN, az eddigi legsokszínűbb anyaga, és hogyan tudta ebben már zeneileg is egészségesebben kezelni a negatív érzéseit? Erről is beszélgettünk iamyankkal a Koncertsztorik podcast legújabb adásában.

A Müpa és a Fiumei sírkert után december 14-én a Dürer Kertben játssza az STNTLN anyagát iamyank és tízfős zenekara, ahol pont az lesz az érdekes, hogy a rendhagyó helyszínek után hogyan él meg ez a monumentális, filmzenés anyag egy „sima klubban”. Az eddigi életművét keretbe foglaló, a pusztító poszt-metáltól a sötét elektronikáig minden stílusát egybeolvasztó albumról még az októberi Recorderben beszélgettünk yankkal, most viszont kifejezetten az élő élményeiről faggattuk ki.

A podcastból kiderül, hogy

– mikor érezte magát egy koncertjén úgy, mint AnthonyHopkins,

– hogyan ébresztette rá a Jesus & Mary Chain FeketeZaj-os koncertje, hogy ne legyen hiperelitista,

– miért keltenek benne furcsa frusztrációt a jó koncertek,

– hogyan használja a szólózongorakoncertjeit és raveszettjeit arra, hogy elmesélje az STNTLN karaktereinekeredettörténetét,

– miért tart tőle, hogy egyszer csinálni fog egy koncertet,ami szimplán csak egy koncert lesz,

– miért akar metálosoknak nyomni rave szetteket punkattitűddel,

– melyik Vad Fruttik-koncerten parázott be úgy igazán,

– miért félt attól, hogy jegyet kap a visszatérőRadiohead-koncertekre,

– mi az a 2026-os koncert, amit semmi pénzért nem hagyna ki.

Műsorvezető: Soós Tamás

Fotó: Frank Olivér

A Meszecsinka feloszlása után nem akart tovább zenélni, de idén valami átkattant benne, és egy megkapóan szép dallal indította el szólóprojektjét Oláh Annamari, aki nemrég egy kéthetes turnén is járt Bulgáriában. Annamari elárulta, miért égett ki a Meszecsinka utolsó éveiben, hogyan tudott talpra állni a válása és a zenekara feloszlása után, és miért terápiás neki most szólóban zenélni.

A podcastban szóba került az is, hogy Annamari:

– hogyan élte meg a Meszecsinka feloszlását,

– miért a tízéves, születésnapi The Devil's Trade-koncertután döntött úgy, hogy komolyabban veszi a szólóprojektjét,

– miért hajszolta a sikert, és mit csinál, ha lefagy azizgulástól,

– ha világsztár lenne, miért kérne maga mellé mindenkoncerthez egy rinyapartnert,

– milyen volt egy elfekvőben koncertezni Amerikában,

– miért nem hívták a Meszecsinkát bolgár maffiabulikba,

– milyen misztikus élményei voltak egy orosz fesztiválon, ésmiért érzi mélyebbnek a zenéjét a Balkánon,

– milyen volt a Walkabouts- és Glitterbeat-főnök ChrisEckmannel énekelni a Müpában,

– és hogyan alakult az évek során a Swans-rajongása.

Műsorvezető: Soós Tamás

Fotó: Frank Olivér

Milyen volt az Oasis előtt tízezreknek játszani a Szigeten? Mit irigyelt el Manu Chao Kiss Tibitől? És mit szóltak hozzá, hogy Kapu Tibor felvitte magával az egyik dalukat az űrbe? Varga Livius és Kiss Tibi a Koncertsztorik podcast új adásában!

A Quimby nyáron egy pazarul sikerült turnén idézte meg a korai klubkoncertjei hangulatát, március 28-án pedig a 35. születésnapját ünnepli az MVM Dome-ban, így bőven volt miről beszélgetnünk. A podcastben többek közt szóba kerültek:

– az első koncertjeik, amikor még Iggy Popot, TomWaitset, Rolling Stonest és Howlin' Wolfot játszottak, tombolt a közönség és csöpögött az emberlé a plafonról;

– hogyan adtak legendás backstage-koncertet a Manu Chaoval a Szigeten;

– tényleg a '90-es évek végén voltak-e a legjobbkoncertzenekar;

– milyen volt a Quimby egyetlen katasztrofális koncertje,amikor mindegyikük ugyanabból a mérgezett pohárból ivott;

– hogyan kerülnek színjózanul olyan flowba, hogy azt érzik,minden figura fényes, aurája van a fáknak, és azt érzik, hogy röpülnek;

– és milyen, amikor viszont összeül a jeditanács a fejükben,és gondolatbetörések bombáznak egy koncert alatt;

– miért nem unják játszani még a legnagyobb slágereiket sem;

– melyik koncertjük lesz titokban az idén 20 évesKilégzés újrajátszó bulija;

– és hogyan csinálnak egy nyers rock 'n' roll bulit azország legnagyobb fedett arénájában a szülinapjukra.

Műsorvezető: Soós Tamás

Fotó: Frank Olivér

Miért 25 év után lett a legjobb a 30Y? Miért lenne tragédia, ha nem állnának le jövőre? És lehet itthon valakikből Rolling Stones? A Koncertsztorik új adásában Beck Zolival és Sárközy Papával beszélgettünk budapesti otthonuk, a Kobuci backstage-ében.

Idén 25 éves a 30Y, ami az elmúlt években újabb aranykorát éli. Az utóbbi két album után most élőben is egészen új szintre léptek, de mi kellett hozzá, hogy megszülessen életük legjobb 30Y-ja? Hogyan ismerte fel Beck Zoli, hogy a tavalyi évben utolérte a kiégés, és mit szóltak a zenekar januártól induló, féléves leállásához a többiek? Mit hozott vissza az életükbe a nyári Balaton-turné, és lehet itthon olyan hosszú pályát befutni, mint a Rolling Stones, és 80 felé is érvényes, aktuális rock & rollt játszani?

A podcastből kiderül az is, hogy:

– miért ők az utolsó népfrontos zenekar;

– melyik daluk lesz rosszabb, ha jobban játsszák;

– hogyan oldják egymás szorongásait. még mielőtt a másik észrevenné, hogy beszorongott;

– mit várnak a féléves leállástól, és milyen lesz 20 év után megnézni otthon egy random szombatot;

– miért érzi magát Beck Zoli a legelkényeztetettebb frontembernek;

– és hogyan avatkoztunk be a Kobuci-turnézáró koncertjükbe ezzel a beszélgetéssel.

Miért hiszik sokan azt, hogy feloszlottak? Miért a legjobb lemezeik után döntöttek úgy, hogy nem írnak több számot? És milyen érzés egy ilyen nemfeloszlás után tovább játszani?

A zenekarozás mélypontjairól és csodáiról, kiégésről és szeretetről, a legnagyobb és a legfurább koncertjeikről, meg arról is beszélgettünk a Mörkkel, hogy jó ötlet-e szexuális vicceket mesélni egy kínai teaházban a koncerteden.

Idei utolsó vendégünk a Crippled Fox, akik ősszel egy kéthetes, 11 állomásos turnét toltak le Mexikóban. Sztorik apokaliptikus szerelőudvarokról, csupaszív mexikói rajongókról, kaliforniai bandákról, az utánozhatatlan kaliforniai pogóról, és arról, hogy milyen volt a mexikói halottak napján koncertezni. Műsorvezető: Soós Tamás

A Koncertsztorik podcast új adásának vendége Szabó Benedek és Sallai Laci a Galaxisokból, akik elárulják, hogyan enyhültek meg az elmúlt évben és kezdték el újra játszani a régi gitárslágereiket, miért vinnék el A teljesség felét a Fábry showba, milyen vad rocksztárélet folyt Baján, a végén pedig az is kiderül, hogy akkor most feloszlik-e jövőre a Galaxisok.

Műsorvezető: Soós Tamás

„Megtanultuk, hogy nem szabad komolyan venni a rock and rollt” – mondja a műsorban Agócs Márton és Katona Bálint, akik ehhez igazodva viccesen sztoriznak a komolyan vett zenélésről és a komolytalan rock 'n' rollról, egymás művészi szintű szívatásáról, a zsámbéki Faház-életérzésről, első gázsikról és első teltházakról, májusra kiürülő zenészszámlákról, Agócs Marci telefonkönyv- és naptáragyáról, szezonálisan elszállt egókról, koncert utáni hipervándorlásról, a gimis tinizenekarukról, és az Aurevoir-siker receptjéről („nagycsaládosokból nagylétszámú zenekar = Müpa félház”), de szóba kerül a lófingató chilipálinka, az Irigy Hónaljmirigy, Bálint bukikorszaka, és az a para eset is, amikor a dobosuk kilyukadt tüdővel nyomott le egy koncertet – és utána még egy komplett átbulizott hétvégét.

Műsorvezető: Soós Tamás

Új adásunk vendége Vörös András, az Ørdøg és a Diabolus In Musica énekese, aki március elsején a Superbutt-tal ad jubileumi koncertet a Dürer Kertben, mi pedig át is sztoriztuk vele a zenekar 25 évét.

Visszarepülünk a Superbutt hőskorába, amikor az Ignite-tal, a Pro-Painnel és az In Flamesszel turnéztak, összehaverkodtak a Clawfingerrel, a Faith No More-ral buliztak Ausztriában, és több tízezer embernek játszhattak a német With Full Force fesztiválon a Pro-Pain, az Anthrax és a Motörhead előtt. De „telehánytuk a padlást, de hagyjad, nem kell felszedni, mert a kutya majd úgyis feleszi” sztorik helyett inkább arról beszélgetünk, hogy miért jó varázstalanítani az idoljaidat, miért nem az élet értelme heti háromszor eljátszani a Pioneert, és miért nem boldogította volna, ha a saját műfajában világsztár lesz, mint Báthory Zoli a Five Finger Death Punch-csal. Hogyan kerültek ki Kubába turnézni, amikor már nem létezett a zenekar? Mit műveltek a dobzseni Nick Barkerrel a pesti éjszakában? Fog még 70 évesen is Superbuttot énekelni? Az adásból ez is kiderül.

Műsorvezető: Soós Tamás

Új adásunk vendége Kolibri, aki első nagyobb sikerei után döntött úgy, hogy elmegy világot látni, és hazaérve meglepve konstatálta, hogy egyéves eltűnése nemhogy nem ártott a karrierjének, de népszerűbb lett, mint valaha. Világkörüli útjáról, teltházas őszi turnéjáról, és Baba Azizzal készülő új albumáról is mesélt a Recordernek.

„Amikor elutaztam, abban sem volt biztos, hogy akarok-e még valaha színpadon állni” – mondja Bognár Bandi, aki podcastunkban elmeséli, hogyan jött rá a világ egyik legszebb tengerpartján, hogy neki tényleg a zenélés az útja. Kolibri részletesen beszámol az útjáról, amin egy kukában talált gitáron kezdte el írni új lemezét, amelynek Baba Aziz lesz az executive producere, de szóba kerül az is, hogyan találta meg a boldogságot képkeretezőként, és miért kellett túlélésre játszania Észak-Indiában.

Bandival átbeszéljük a szinte minden helyszínen teltházas visszatérő turnéját, ami előtt teljesen elment a hangja („A bizonyítási vágy ráült a torkomra”), első fellépését, amin a közönség felé ment le a színpadról, mert nem tudta még, mi az a backstage, és azt is, hogyan teljesedett ki a zenéje azóta, hogy Háló Gerivel és Horváth Mátéval trióban, zajos, gerjedő gitárokkal játssza érzelmes, bensőséges számait.

Műsorvezető: Soós Tamás

Új adásunk vendége Grandpierre Atilla, a jövőre 50 éves Vágtázó Halottkémek frontembere, aki a Fellázad a Semmibe Vett Öröklét című új lemezükről, a VHK-koncertek eksztázisáról, a Rituális Színházról, és arról is mesélt, hogyan próbáltak forradalmat kirobbantani egy-egy jól sikerült fellépésükkel. 

A Koncertsztorik podcast új adásának vendége a Jazzbois, akik a legsűrűbb és legizgalmasabb évükön vannak túl. Nyáron játszottak a Montreux-i Jazz Fesztiválon, lenyomtak két Európa-turnét, ősszel ráadásul az eddigi legnagyobbat, 12 állomással, főzenekarként, teltházat csinálva nem ritkán 5-600 fős helyeken, köztük az újvonalas, fúziós jazz-soul-funk londoni fellegvárának számító Jazz Caféban, megjárták a legmenőbb amerikai showcase fesztivált, az austini SXSW-t, és kihoztak egy nagylemezt, a beszédes című Still Bluntedot.

A podcastban Czirják Tomival, Molnár Benczével és Sági Viktorral beszéltük át a Jazzbois idei kalandjait.

Műsorvezető: Soós Tamás

A Koncertsztorik podcast új adásának vendége a nemrég Grammy-re felterjesztett Söndörgő, akikkel a korai, kombi Trabantos turnéikról, a Chris Potterrel közös albumukról, a Snarky Puppy-hoz fűződő barátságukról, és arról is beszélgettünk, hogyan lett az amerikai turnémenedzserük Prince első számú asszisztense.

Műsorvezető: Soós Tamás

Fotó: Frank Olivér

A Koncertsztorik podcast új adásának vendége az ország egyik legnépszerűbb metálzenekara, a Lazarvs, akik októberben jubileumi bulival ünneplik meg a Hellish című, az idén 10 éves alaplemezüket. Kocsonyássá váló gitárokról, lyukas színpadokról, Weedeateres házibuliról, és a nemzetközi, nightlineres turnézásról is beszélgettünk Áron Andrással és Makai Lászlóval, akik őszintén elmesélték azt is, hogyan élték meg tavaly azt a traumatikus tagcserét a zenekarban.

Elmesélik Andris miskolci sztoriját, amikor annyira pörgette a fejét a Judas alatt, hogy elájult a koncert közepén, a fishinges óriásvihart, amikor Makkos nem mert fellépni, és a legendás hajdúszoboszlói esetet is, amiről semmit se spoilereznénk. Beszélünk a koncert előtti ivásról is, hogy milyen volt Andrisnak az önpusztítós éveiben turnézni, és Makkos feleleveníti azt a koncertet, ami után megfogadta, hogy soha többet nem iszik alkoholt fellépés előtt és alatt – csakis utána, de ma már azt is mértékkel.

Műsorvezető: Soós Tamás Fotó: Frank Olivér

Az AWS májusban egy emlékezetes Budapest Park-koncerttel koronázta meg új korszakát, másnap pedig a Viszlát nyár c. slágerük 50 ezer ember előtt hangzott el a Puskásban, amikor Azahriah ezzel zárta poptörténelmi triplázását a stadionban.

Hogyan élték meg az emlékturnét énekesük, Siklósi Örs halála után?

Milyen volt, amikor bedobták a mélyvízbe az új énekesüket, Stefán Tomit?

Hogyan hozták le a Parkos bulit a dobosuk utolsó pillanatos szalagszakadás után?

Miért volt nekik duplán megható, hogy Azahriah eljátszotta a Viszlát nyárt a Puskásban?

Miért rokkantak bele majdnem az Útvesztő című daluk befejezésébe, amit Örs még felénekelt a halála előtt?

És mi az a komment, amivel úgy igazán ki lehet hozni őket a sodrukból?

Brucker Bencével és Schiszler Somával Soós Tamás beszélgetett.

Fotó: Frank Olivér

A Koncertsztorik podcast idei első adásának vendége a dallamos poszt-hardcore szupergroup, a Shell Beach, akik tavaly tíz év után hozták ki harmadik lemezüket, a Solar Flare-t, amivel felléptek angliai fesztiválokon, rangos európai showcase-eken, voltak balti és német turnén, legendás londoni klubban, és még a háború előtt Izraelben, most májusban pedig egyik abszolút kedvencükkel, az ausztrál nu-progos Closure In Moscow-val turnéznak. A Koncertsztorik új adása meghallgatható a Spotify-on, az Apple Podcastsban, vagy más ismert podcasthallgató appokban!

Somló Palival és Mohácsi Matyival átbeszéltük tavalyi nagy évük minden fontos buliját: többek közt a portsmouthi Takedown Festivalt, ahol az azóta szupersztárrá nőtt, rejtélyes Sleep Token előtt játszhattak és összehaverkodtak a Loathe-tal, a volt marhatelep helyén kialakított, extrém/tech/prog metálos Tech Festet és az ottani merchös bandázást, ahol whiskyre cserélik a zenekarok a pólóikat, és a pici, de legendás, londoni kulthelyen, a The Black Heartban tartott fellépésüket, ahol világsztárok szoktak titkos koncerteket adni. Szóba került, hogyan barátkoztak össze menő zenekarokkal (Enter Shikari, Closure In Moscow) és hogyan lettek ebből közös turnék, és elmesélték, milyen volt a hírhedt berlini szexklubban, a KitKatben játszani, ráadásul úgy, hogy az utolsó pillanatban kellett új énekest találniuk a kilépő Totik Zoli helyére.

Felelevenítettük a kétezres évek pezsgő hazai underground színterét és az első, kultiplexes Shell Beach-koncertet is, amiről kiderült, hogy létezik róla egy komplett felvétel, amit Paliék gőzerővel keresnek, és beszéltünk a Stubbornnal és The Southern Oracle-lel közös, első európai turnéjukról is, amin gázpalackról főztek kávét, gyúróterem padlóján aludtak, és walkie-talkival tartották a kapcsolatot.

Baj, ha a zenélés 20 év és több Eu-turné után is még egy költséges hobbi? Kell a külföldi siker, hogy itthon érdekes legyél? Mit tud nagyon az angliai közönség, és miért rohadt jók a német klubok? Milyen volt több kutyának játszani, mint embernek? Mi volt minden idők legjobb Shell Beach-bulija, és miért olyan nagy dolog, hogy most a Closure In Moscow-val turnézhatnak? (A magyar buli május 7-én lesz a Dürer Kertben, a podcastben ajánlott svéd bandát itt tudod csekkolni.)

Műsorvezető: Soós Tamás

Fotó: Frank Olivér

A Koncertsztorik podcast ötödik adásának vendége a Carson Coma. Hogyan élik meg az elsöprő sikert, a több ezer sikítozó rajongót, és a rohadt nagy színpadokat? Miért kerülnek töredék másodpercekre egzisztenciális válságba, és miből születnek a csupaszív, energikus koncertek? A Budapest Parkban a júniusi teltház után szeptember 1-jén saját fesztivállal duplázó zenekar két ritkábban nyilatkozó tagját, Bóna Zsombor gitárost és Gaál Péter ütőhangszerest sikerült mikrofonvégre kapnunk, akik elárulták azt is, hogy milyen hetekig durva gyomorfertőzéssel koncertezni.

Péter mesél arról is, hogy milyen volt frontemberként kiállni a színpadra, és elénekelni a lomtalanítós punkszámot, amit ő írt a IV-re, és kiderül az is, hogy ellentmondásos-e az alkoholizmus társadalmi problémájáról beszélni interjúkban, majd eljátszani a Kurvára bebaszunk című Böiler-klasszikust a koncerteken.

Megkapargatjuk azt a mítoszt is, hogy a Carson Coma is egy-két év alatt futott be, mint a mai újhullámos hiphophelőadók (náluk ez inkább 4-5 év volt), és felelevenítjük a korai turnékat, amikor 40 embernek játszottak a Végállomás Klubban a Parazol előtt, vagy a szúnyogokat csapkodták maguk körül Szolnokon, fel se fértek a színpadra, és Zsombor egy mezőn futkosott gitározás közben.

Beszélünk a legelső Carson Coma-koncert adrenalinrobbanásáról, felgöngyölítjük az első évben lemorzsolódott, hetedik Carson Coma-tag rejtélyét, és kiderítjük, hogy az ősszel bécsi koncertre készülő zenekarnak vannak-e ambíciói a nemzetközi porondon, vagy továbbra is csak a magyar piacra koncentrálnak.

Természetesen szó esik a szeptember elsejei minifesztiválról is, az előzenekar-választásról („szétadom, ha vannak rajongóink, akik csak így eljönnek ránk, és kapnak az arcukba egy kis Kibaszott Embereket meg Hocuspony-t”), és arról is, hogy milyen az, amikor a délutáni napsütésben megnyílik a moshpit a Carson Coma-közönségben.

Műsorvezető: Soós Tamás

Az adás a Mastercard támogatásával jött létre.

A Koncertsztorik podcast negyedik adásának vendége a Blahalouisiana, akik augusztus 24-én már a második nagy koncertjüket adják a Budapest Parkban. Hogyan lett az énekesnőjük, Schoblocher Barbara az ország egyik legjobb frontembere? Miért gondolkoztatja el őket az Azahriah-jelenség, és ők miért futottak be lassabban, ha már a Blaha előtt is volt egy sikeres zenekaruk? A basszusgitáros ⁠Jancsó Gábor⁠ral és a gitáros ⁠Szajkó András⁠sal megfejtjük azt is, hogy mi a tökéletes piamennyiség egy koncerten, miért jó nagy tömeg előtt a magányról énekelni, és egyáltalán milyen érzés színpadon állni zenészként. Mi zajlik le bennük egy-egy koncert alatt? Milyen az, amikor hirtelen bevillannak emlékképek a színpadon? Hogyan kerülnek flow-ba, és milyen kicsinyes hibák tudják kipöccenteni onnan őket? Min szoktak veszekedni koncert után, és hogyan kezelik az olaszos hangulatot a zenekarban? Előtte azonban végigfutunk az együttes (koncert)történetén, és átbeszéljük azt is, hogy a tavalyi lemezük, a ⁠Hozzánk idomult éjjel az ég⁠ milyen szintlépést hozott az életükbe, adódnak-e fura vagy kellemetlen helyzetek abból, ha öt férfi és egy nő turnézik együtt, de szóba kerülnek a VOLT-os Arctic Monkeys-buli titkai, és az a kivételes koncert is, amin a Blaha minden tagja tökrészeg volt. Műsorvezető: Soós Tamás

A podcast a Mastercard támogatásával jött létre.

A Koncertsztorik podcast harmadik adásának vendége Vitáris Iván, aki júniusban adta élete legjobb és legfontosabb koncertjét az Ivan & The Parazollal a Budapest Parkban. Miért ezen a bulin állt vagy bukott a zenekar jövője, hogyan adja vissza a sors a Parazol-átkot, és menti meg őket a leggázabb szituációkban, és miért írtak motörheades számot a készülő lemezükre?

Ivánnal a júniusi parkos koncertjükből kiindulva göngyölítjük fel, hol is tart ma a Parazol, mennyire tette őket taccsra a covid és a traumatikus tagcserék, és hogyan tudtak úgy megújulni, hogy közben megduplázták a közönségüket. Iván egy hármas csillagrombolóval fejti meg a képletet, kielemzi az 5 legnépszerűbb számukat Spotify-on, és őszintén beszél a koncertezés anyagi oldaláról is.

Megkérdezzük, hogy haverzenekarként mit szólnak a Carson Coma gyors sikeréhez, és mennyire frusztrálják a ma már mindenhol elérhető nézettségi és látogatottsági számok, mire kifejti elméletét arról, hogy a magyar zeneipar is olyan, mint a magyar társadalom: vannak a nagyon befutott „gazdagok” és a kisebb, szintén ügyes, de szegény zenekarok - és a kettő között óriási a szakadék. Kitérünk az élet nagy kérdéseire is (Beatles vagy Stones? Jagger vagy Gillan?), seperc alatt eljutunk Newtonig, és máris a prágai Stones-bulin találjuk magunkat, amit Iván végigzokogott, miután belecsaptak a Street Fighting Manbe. Szóba kerül a bordeauxi Rival Sons-koncertre való kijutásuk filmbe illő története, és az is, hogyan intézte el Iván az utolsó pillanatban, hogy felléphessenek a Szigeten tavaly.

Miért hisz még mindig a kettős beszélben? Hogyan fogja jobban kihasználni a hangját, és miért énekelt eddig baritonként főleg tenor dolgokat? Miért nem mert soha beugrani a közönségbe, és milyen volt, amikor kitörte a bokáját egy koncerten? Tényleg végig kell szívni 13 évet turnézással, hogy igazán jó legyen egy zenekar? Mivel traktálták a sheffieldi Arctic Monkeys-rajongók a Szigeten, és mi a legnagyobb álmuk, amit már két éven belül valóra válthatnak? Hallgasd meg Iván válaszait a Recorder új podcastjában!

Műsorvezető: Soós Tamás

A podcast a Mastercard támogatásával valósult meg.

A Koncertsztorik podcast második adásának vendége az ország egyik legütősebb live actjével egész nyáron intenzíven turnézó Analog Balaton, akik tavaly majdnem kiégtek a fesztiválszezon végére. Milyen közel jutottak a feloszláshoz, és mi mindenen változtattak, hogy újra szórakoztató legyen számukra a koncertezés? És miben hasonlítanak a balatoni lángososokra?

Az adásban visszatekerjük az időt az első évig, amikor még ingyen jártak fellépni mindenhová, az elektronikus zenére alkalmazzuk Murphy törvényét (ami el tud romlani, az el fog, pláne, ha 1500 kábel van összedugva), és megpiszkáljuk kicsit a mítoszt, hogy miért nem adtak ki sokáig zenéket, és miért csak élőben lehetett évekig meghallgatni az Analog Balatont. Kiderül, hogy nem sírják vissza azt a szabadságot, amikor még bármerre csavarhatták koncerten a számaikat: ma már sokkal fixebbek a koncertjeik, a LENT című lemezük mégis sokkal nagyobb szabadságot adott nekik - de milyen téren?

Mi történt Abával a tavalyi Fishing on Orfűs koncerten, amitől egészen meghatódott? Melyik daluk katartikus őrület minden egyes alkalommal, és mennyire fullon pörgés a szeszen a turnézás? És mégis miért lenne fura, ha az ember táncol a saját zenéjére?

Legendás bakik, emlékezetes bulik, és minden idők legjobb Analog Balaton-koncertjei a Recorder új podcastjában.

Műsorvezető: Soós Tamás

Az adás a Mastercard támogatásával valósult meg.

A Koncertsztorik podcast első adásának vendége Dzsúdló, aki pár év alatt lett az ország egyik legnagyobb popsztárja. Juhász Marcival átbeszéljük, hogyan vált belőle magabiztos színpadi előadó, mennyire tud még koncertekre járni úgy, hogy folyton felismerik, és elárulja, melyik bulin volt igazán para halálfélelme nézőként.

Előadóként a legnagyobb félelme az, hogy kevés ember előtt kell fellépnie, ezért is tartja nagy szerencsének, hogy a fiatal zenészek ma már egy-két év alatt eljuthatnak oda, ahová az előző generációknak tíz évébe telt. A gyorsan jött siker árnyoldalairól is mesél, elmondja, miért érzi magát néha úgy, mint BoJack Horseman, aki a semmi elől menekül, és mit nehéz feldolgozni a népszerűségben.

Már a legelején elhatározta, hogy nem akar celeb lenni, és hatalmas csalódásnak élné meg, ha a Blikk lehozna róla egy cikket. Ha tehetné, punkbulikba és ötórás deep house szettekre járna rotyogni hetente többször is. Saját koncertjein is a kettősséget szereti, több dalát is úgy dolgozta át élőben, hogy igazi poppunkos rázás legyen. Szeret lángnyelvek között rugdosódni, mert közben olyan keménynek érzi magát, mint Ozzy Osbourne, de otthon már mosómedvés videókat nézeget.

Szó esik minden idők legjobb Dzsúdló-koncertjéről, a tavalyi egészségügyi parájáról, a koncerteken való ivásról és cigizésről, de röviden kifaggatjuk a szeptemberben érkező 3. lemezéről és a rendhagyó júliusi koncertjéről is a Budapest Parkban.

És még ezer dolgot kivesézünk: Hogyan készül a kiemelt koncertjeire? Beck Zolinak melyik mondata visszhangzik sokat a fejében? Kivenné a legnagyobb slágerét a műsorból, ha megunná? Mennyire függő típus? Melyik dala lepte meg azzal, hogy milyen jól működik élőben, és miért nem szeretné, ha bólogató kutyák vennék körül, akik szerint minden jó, amit csinál?

Műsorvezető: Soós Tamás

A podcast a Mastercard támogatásával jött létre.

A Kedves Lemezem podcast új adásának vendége a magyar underground hiphopszcéna legenigmatikusabb és legöntörvényűbb figurája, a 32 éves Lotfi Árzsáng, alias Baba Aziz, aki több mint hároméves hallgatás után rukkolt elő R.I.P. című első lemezével, amitől a kritikusunk szeme is elkerekedett. Közel kétórás beszélgetésünk alatt megismerkedünk az emberrel a legenda mögött. 

Baba Aziz szinte kizárólag olyat tesz (vagy nem tesz), amit nem szokás a magyar zeneiparban. Sosem lép fel élőben. Népszerű régebbi dolgait eltünteti a netről (például a Palvin Riddim című dalát vagy a Tiltsál Föl Miki357-rendezte klipjét). Fogja magát és három és fél évig nem ad ki saját zenét. Úgy featel Beton.Hofinál, hogy nem lehet érteni, amit mond (Pulled Pork). Amerikai soulzenéket samplingel. Egy ideje már videoklipeket sem csinál. Az első lemezéről azt mondja, hogy lehet, ez lesz az utolsó is. Mindenre van magyarázat, és ezeket a magyarázatokat mind meg is kapjuk tőle podcastunk legújabb adásában.

Fontos, hogy nem a zenélésből él, ezért nem kell olyat csinálnia, amihez nincs kedve. Tízperces hidegzuhannyal indítja a napot, aztán elautózik Pomázra dolgozni (tárgyakat tervez Magyarországon forgó hollywoodi filmekbe, az első ilyen munkája az Emma Stone főszereplésével készült Szegény párák volt), hazafelé Szentendrénél beugrik egy kicsit úszni a Dunába, majd otthon kezdődhet a zenekészítés. Megbeszéltük azt is, hogy mi volt benne addig, amíg kijött a lemez, és mi van benne azóta.

Műsorvezető: Varga Ferenc

Köszönet Fodor Máriusznak a segítségért.

A Nagy Évem podcast utolsó utáni adásának vendége Sisi, aki alig több mint egy évvel ezelőtt tűnt fel a Yalla című számával, amit öt másik dal követett, és most csütörtökön hozza ki az első EP-jét SISTEMATIIK címmel.

"Akkor már irkáltam szövegeket, de nem tudtam elképzelni, hogy, én, a szegényen felnőtt kislány, aki nem ismeri az apukáját, és anyukája kiment Németországba, amikor kilenc volt... tehát ez az árva kislány, aki Ausztriában dolgozik úszómesterként, hazaköltözik és megváltja a zeneipart... ez jól hangzott, de még csak a gondolattal sem játszottam el, hogy lehetséges lenne, mert otthon ültem egy tízórás műszak után, írtam két versszakot, nagyon élveztem, nagyon éltem, de nem kapcsolódott össze a fejemben a két pont" - kezdi népmesébe illő élettörténetét Sisi. Hogyan sikerült végül a zeneipar megváltása? Ez adásunkból kiderül.

Műsorvezető: Varga Ferenc

A Kedves Lemezem podcast évadzáró adásába a jelenleg Berlinben élő Németh Zsófiát hívtuk el, aki Piresian Beach néven alkot hálószobazenéket már több mint tíz éve. A 2012-ben megjelent Alle Falle című lemeze kapcsán kibeszéljük a Tumblr- és zeneblog-korszakot, a lo-fi, indie hálószobapop nagy hazai szcénájának történetét, a becsüs szakma vonzerejét, a megismételhetetlen zajharmóniákat, és egy jó hálószoba ismérveit.

Németh Zsófival az adás elején arról beszélgettünk, hogyan érzi magát a színpadon egy előadó, akinek nem lételeme a koncertezés. Tud-e működni valakinek a zenekarozás, ha inkább molyolgatni szeret? Egyáltalán hogyan jönnek létre a Piresian Beach-számok? Hogyan ír olyan szövegeket, amiknek nincs is igazi jelentésük? Miért az EP-formátum az ideális? Miért ritkultak meg a kiadványai a nagyon sűrű 2010-es évek eleji időszakhoz képest? Miért felszabadító a zenék szándékos elcseszése, és miért férne rá minden zenekarra egy kis anarchia?

Szóba kerül még a zenei képzettség hiánya, megosztjuk egymással a zeneiskolás visszautasítások meghatározó korai emlékeit. Felidézzük, milyen volt a blogok fénykora, hogyan találtak egymásra a Tumblr-érában a zenészek, milyen közösségformáló ereje volt nemzetközi szinten, és hogyan esett egybe a hálószobazene hazai felfutásával. Még azt is érintjük, hogy milyen hatást gyakorolt az egyszerre komolyan és önmaga paródiájaként vett Cool Lista egy Cool Listásra, illetve Zsófi részvételét Szombat Éva Orgazmust kérek, nem rózsát című projektjében.

Műsorvezetők: Huszár András és Varga Ferenc

A Kedves Lemezem podcast a Nemzeti Kulturális Alap Hangfoglaló Könnyűzene Támogató Program támogatásával jött létre.

A Filmzene podcast első évadának záróadásában olyan aspektusát vizsgáljuk meg a filmzenéknek, amiről eddig csak érintőlegesen beszéltünk, pedig óriási hatást tudnak gyakorolni a nézőre: ez a betétdal. De mitől lesz igazán felejthetetlen egy betétdal? A választ Weyer Balázzsal keressük, aki olyan sorozatok és filmek music supervisorként dolgozott, mint a Társas játék, az Aranyélet, A besúgó vagy A Viszkis.

Weyer Balázs nem titkolja, hogy a zene mindig fontosabb szerepet töltött be az életében, mint a film, de azért elmeséli, hogyan zajlott a filmes coming-of-age időszaka, és melyek voltak azok a filmzenék, betétdalok, amikre először figyelt fel. Megtudhatjuk, miért volt ideális munkahely az HBO, ahol kitanulhatta a zenei szerkesztés csínját-bínját, mi pedig alapos kiképzést kapunk az egyes dalok filmes felhasználásához fűződő jogosítási procedúrák nem egyszer kalandos mikéntjéből.

Miért érződnek futószalagon gyártottnak sok sorozat betétdal-válogatásai? Muszáj, hogy zenei szerkesztőként személyes kötődésed legyen a munkádhoz? Mi történik akkor, ha egyetlen problémás jelenet megoldására kell beugrani egy produkcióba? Át lehet-e tolni egy nemzetközi terjesztésre szánt HBO-sorozatnál egy csak a magyar kulturális kontextusban értelmezhető betétdalt?

Weyer rendszerező típus, de hogy pontosan milyen rendszer szerint építi fel magának azt a zenei könyvtárat, amiből aztán jelenetekhez válogathat betétdalokat, az csak az adásból fog kiderülni. Ahogy az is, hogy melyik sorozathoz válogatott mindegyik szereplőnek egy-egy külön zenei világot jelképező playlistet, hogyan örökítette meg egy máskülönben elfeledett bárzongorista és presszó történetét, hogyan jutott eszébe az Első Emelet a Duran Duranról A besúgóban, milyet szól a hegedű, ha éppen lelőnek egy koncentrációs táborban, és milyen válságot kellett egy rögtönzött nemzetközi szakértői csapattal megoldani a Saul fia cannes-i bemutatója előtti hétvégén.

Műsorvezető: Huszár András és Varga Ferenc

A Filmzene podcast a Nemzeti Kulturális Alap Hangfoglaló Könnyűzene Támogató Program támogatásával jött létre.

A Kedves Lemezem podcast negyedik adásában Szurcsik Erika a vendégünk, az idén váratlanul feloszlott Gustave Tiger frontembere és az Unknown Child szólóprojekt felelőse ez utóbbi alteregója 2015-ös, cím nélküli lemezét hozta el nekünk. Beszélgetésünk alatt alakot öltött a hazai true underground kultúra, a képzőművészetek izgalmas határterületei, hovatovább még az élet értelme vagy értelmetlensége is.

Erikával a felvétel során hamar mély vizekre eveztünk, a gyerekkortól kanyarodtunk a koncertezés eufórikus és pokoli oldaláig, megfejtettük a zine-ek zsenialitását… majd cirka hetven percnyi beszélgetés után konstatáltuk, hogy technikai hiba miatt nem készült felvétel. Ilyenkor akár össze is lehetne omlani, vagy megkísérelni rekonstruálni a felvett anyagot; mi inkább a második nekifutásra csak olyasmiről dumáltunk, amit előtte még nem érintettünk, és érzésünk szerint az elveszettnél is jobb adást hoztunk össze.

Szóba kerül például, milyen volt az élet a diploma után (egy nappal), hogyan lehet kibírni a zenészléttel járó tukmálást, és hogy milyen volt anti-frontembernek lenni. Kiderítjük, hogyan lehet hanyatt fekve énekelni a színpadon, miért lett volna jó megfogni Prince-t, és miért nem fog soha újra összeállni a Gustave Tiger.

A gyurissal készített adásunk sikerén felbuzdulva ezúttal is végigvesszük egyesével a melankolikus hangszerelésű és hangulatú, tematikusan gazdag album számait, és mindeközben kitérünk arra, mire jó egy falka, mérlegre tesszük az emberiséget, humorral kezeljük a reménytelenséget, és filózunk azon, vajon lehet-e jót alkotni, ha jó a kedvünk.

Műsorvezetők: Huszár András és Varga Ferenc

A Kedves Lemezem podcast a Nemzeti Kulturális Alap Hangfoglaló Könnyűzene Támogató Program támogatásával jött létre.

A Filmzene podcast vendége most Keresztes Gábor, az Isteni műszak, a Drakulics elvtárs és a Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre című filmek zeneszerzője, valamint a Freakin’ Disco billentyűse. Koszosság vagy habos-babos érzések? Vietnami rock vagy magyar western? Közösen próbálunk dűlőre jutni.

Keresztes Gábor magányos tevékenységként kezdte űzni a zenélést, elmeséli, hogyan indult a kapcsolata a zenével, és végül eljutunk odáig, hogy színpadra lép egy zenekar tagjaként. Ezen az úton nemcsak a filmek játszottak fontos szerepet, hanem a színház is, hiszen Bodó Viktor állandó alkotótársaként rengeteg izgalmasan kísérletező előadáshoz állított elő hangokat és zenét. Hogyan lehet filmszerűséget megteremteni a színházban? És hogyan lehet garantálni, hogy a közönség egy adott pillanatban ténylegesen táncra perdüljön?

A filmzenékre rátérve átbeszéljük, nehéz-e zenéről kommunikálni rendezőkkel, mennyire tudja beletenni saját magát az alkalmazott zenékbe, segít-e a komponálásban, ha a zenének van konkrét célja, és miért fut neki minden új filmes munkájának egy motívumcsomaggal. 

Megtudhatjuk még azt is, hogyan veri át a nézőt a Felkészülés meghatározatlan ideig tartó együttlétre zenéje, milyen egy magyar ember által szerzett vietnami rock, és könnyebb-e western zenéket alkotni, mint egy nem műfaji filmhez megálmodni a tökéletes, vagy épp a szándékosan nem tökéletes kíséretet.

Műsorvezető: Huszár András és Varga Ferenc

A Filmzene podcast a Nemzeti Kulturális Alap Hangfoglaló Könnyűzene Támogató Program támogatásával jött létre.

A Kedves Lemezem podcastba ezen a héten Gyuris Bence, azaz gyuris látogatott el. Most pénteken jött ki a várva várt PP2, és ha minden jól megy, idén még egy gyuris-szólóalbum is érkezik, de addig is kiveséztük vele közösen a két évvel ezelőtti revolver gyuris sivatagi kalandjai című legutóbbi lemezét.

“Gyurisnak saját hangja van, ezt nem sok előadó mondhatja el magáról ma Magyarországon” - mondta róla Beton.Hofi. Hogyan alakult ki ez a saját hang? Az adás első felében visszamegyünk egészen a szegedi kezdetekig (és az Indexes nagycikkig), a focistakarrierig, valamint az első SoundCloudos szárnypróbálgatásokig. Megnézzük, mi is az az OTL, hogy ne csak gyuris nagyija legyen tisztában a magyar újhullámos trap alapfogalmaival; megkérdezzük, mennyi van most gyurisból a gyuris-alteregóban; miért törölné le legszívesebben a régi számait, és hogy miért nem teszi meg mégsem. Kitárgyaljuk továbbá, a nők és az édesanyák helyzetét a trapszcénában, és mi kell ahhoz, hogy gyuris elhívja az anyukáját egy koncertjére.

A Kedves Lemezem podcast történetében először egyesével végigmegyünk a tárgyalt lemez számain, és mindegyiket olyan alapossággal vizsgálunk meg, hogy ne maradjon utána kérdés senkiben. Honnan jön az űrhajós fixáció? Milyen koncepció mentén vannak blokkosítva a számok? Mi köze valójában gyurisnak a momés lányokhoz, és mit szólhat egy lány ahhoz, ha megtudja, hogy róla szól az egyik gyuris-dal? Kitekintünk még a revolver gyuris sivatagi kalandjai keretein túl is, a Playbániás featig és a Hundred Sins-féle Tiszáig.

Műsorvezetők: Huszár András és Varga Ferenc

A Kedves Lemezem podcast a Nemzeti Kulturális Alap Hangfoglaló Könnyűzene Támogató Program támogatásával jött létre.

A Filmzene podcast legújabb vendége Lukács Péter Benjámin sound designer, aki olyan filmek hangján dolgozott, mint az Oscar-jelölt Testről és lélekről, az Oscar-döntős Akik maradtak és Symphony No. 42, vagy Reisz Gábor közönségkedvenc nagyjátékfilmjei, a VAN és a Rossz versek. Az adás tökéletes - és tökéletesen szórakoztató - gyorstalpalóként is szolgál azoknak, akik kíváncsiak rá, mennyi rétegből áll össze egy filmhang.

Lukács Péter Benjámin a filmes hanggyártás minden fázisából nagy tapasztalattal rendelkezik. Elmeséli nekünk, milyen macerás dolog helyszíni hangokat rögzíteni, hogyan dolgoznak ezek a csapatok a forgatáson. Eloszlatja a közkeletű tévhiteket a filmhanggal kapcsolatban, amelyeket gyakran még a szakmabeliek is előszeretettel hangoztatnak. Megtudhatjuk, mi a különbség a hangdizájn és a zörejezés között, és min múlik, hogy a hangmester mezítláb lépdel a stúdióban egy homokpadon, vagy hogy digitális hangtárból válogat.

Tényleg azt csinálja egyébként egy hangdizájner, hogy kiáll az ablakba egy mikrofonnal, hogy felvegye az eső hangját? És miért akarnak a filmesek rendszeresen pszichológusi pályára menni? Hogyan lesz fenyegető egy erdő, és mit keres egy villamos csikorgása egy animációs rövidfilm főhősének légzésében? Le lehet-e szokni a perfekcionizmusról, ha rettegünk attól, hogy sikerül-e megtalálni a megfelelő hangot? David Lynch dolgai vagy a Terminátor 2 hatott jobban Lukács munkájára?

Műsorvezető: Huszár András és Varga Ferenc

A Filmzene podcast a Nemzeti Kulturális Alap Hangfoglaló Könnyűzene Támogató Program támogatásával jött létre.

A Filmzene podcast második adásának vendége Reisz Gábor, aki amellett, hogy rendezőként és íróként jegyzi az elmúlt tíz év két legsikeresebb alulról jövő magyar közönségfilmjét (VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan, Rossz versek), a zenék létrehozásában is aktívan részt vett.  Fütyürészésről, nyálasságról, Szécsi Pálról, katarzisokról beszélgetünk vele.

Reisz Gábor két eddig nagyjátékfilmjének (és rövidfilmjeinek) zenéi olyan népszerűségnek örvendenek, hogy még egy évek óta aktív, koncertező zenekar (VAN Filmzenekar) is kinőtt belőlük. Hogyan jön egy filmesnél, hogy a zenéket is ő szerezze? Elég-e hozzá, hogy kiskamaszként kéthúros gitárral próbáljon bevágódni lányoknál? Reisz elmeséli az adásban, miért nem futott neki soha a Stairway To Heavennek, melyik korai filmzenés kattanása hoz fel garantáltan szalagavatós emlékeket, és milyen előnyökkel járt, hogy édesanyja a Hungarotonnál dolgozott.

Kivesézzük persze a VAN és a Rossz versek megzenésítését ától cettig, a katarzisokat kereső eredeti filmzenék létrehozásán át a betétdalok kiválasztásának kalandos útjáig. Mikor idegesíti Reiszt egy filmzene? Mik a glockenspiel veszélyei? Már a forgatókönyvírás idején elkezd-e foglalkozni a zenékkel, vagy csak a forgatás után?

Beavat abba, mi lett volna az első választás az ikonikus Gyöngyhajú lány helyett a Rossz versek főcíme alatt, hol bukott el a VAN végefőcíménél az ütemre futás, és hogyan kell felismerhető Szomszédok- és Fargo-stílusparódiát alkotni. Utánajárunk, egyáltalán lehet-e jó, ami nyálas, kiderül, melyik francia világsztár kosarazta ki csúnyán Reisz Gábort, és kitartó hallgatóink még azt is itt tudhatják meg először, milyen újdonság várható a jelenleg készülő, Magyarázat mindenre címet viselő harmadik filmjének zenei kíséretében.

Műsorvezető: Huszár András és Varga Ferenc

A Filmzene podcast a Nemzeti Kulturális Alap Hangfoglaló Könnyűzene Támogató Program támogatásával jött létre.

A Kedves Lemezem podcast második adásának vendége Leskovics Gábor, a jövőre negyvenéves Pál Utcai Fiúk frontembere és a Kiscsillag énekes-gitáros alapító tagja, akivel a Ha jön az élet című 2000-es PUF-lemez kapcsán beszéltük át élete nagy fordulópontjait. 

Kitárgyaljuk, miért érdemelt volna nagyobb figyelmet a Ha jön az élet a korabeli sajtó részéről, előtte azonban sok más aspektusból is megvizsgáljuk a 2000-ben megjelent albumot. Hogyan nyomta rá a bélyegét az ezredforduló várakozással teli szorongásos közhangulata? Miért szereti jobban Leskovics az itt felvonultatott zenei eklektikát, mint a korábbi néhány PUF-lemez stíluskavalkádját? Hogyan hatottak a lemezfelvétel előtti tagcserék, valamint az Üllői Úti Fuck és a Kispálos vendégeskedése során szerzett tapasztalatok az új dalokra? Új kezdet volt-e a lemez?

Az adás legszebb pillanata, amikor Leskovics megosztja az Angyal című dal születésének misztikus, szinte megmagyarázhatatlan körülményeit, de a karrier más pillanatait is érintjük, például a Kiscsillag létrejöttének felszabadító érzéséről, David Bowie-ról, arról, hogyan lehet elkerülni, hogy a zenélés munkának érződjön, mi volt a jó és vérciki a kiskocsmákban tartott korai haknikban, és hogy milyen nehéz kezelni a rajongók levélben küldött lelki problémáit.

Műsorvezetők: Huszár András és Varga Ferenc

A Kedves Lemezem podcast a Nemzeti Kulturális Alap Hangfoglaló Könnyűzene Támogató Program támogatásával jött létre.

Itt a Recorder új podcastja, a Filmzene, amelyben az utóbbi néhány évben itthon végbement filmzenei forradalmat szeretnénk körbejárni. Első adásunk vendége az ország egyik legmenőbb és legfoglalkoztatottabb filmzeneszerzője, Balázs Ádám, aki olyan filmek zenéjét szerezte, mint az Oscar-díjas Mindenki, az Oscar-jelölt Testről és lélekről, az Oscart érdemlő Utóélet, valamint Az unoka, a Nagykarácsony, a BÚÉK, a Pappa pia, A feleségem története, illetve olyan tévésorozatokét, mint a Terápia, a Hacktion, a Csak színház és más semmi, és ami a legfontosabb: az Egynyári kaland, ahol pluszban még társszerzője volt a főcímdalnak, az Örökké című slágernek az Intim Torna Illegáltól. Az amerikai Jóbarátok című sorozat egyik részében is hallhattuk a zenéjét, ahogy a Brendan Fraser főszereplésével készült A bájkeverő című filmben is. Jelenleg két film is fut a mozikban, aminek ő szerezte a zenéjét: a Nyugati nyaralás és a Magasságok és mélységek.

Évekig élt New Yorkban és Los Angelesben, ahol egész rendhagyó körülmények között haverkodott össze Jimmy Kimmellel, de mesélt nekünk az HBO-val kapcsolatos tapasztalatairól is. Természetesen az Oscar-gála is szóba kerül, itt Ádám egy feszült heist-kaland főszereplőjévé vált egy elkallódott jegynek köszönhetően.

Kiderül, melyik Morricone-filmzene ösztönözte arra, hogy maga is ezt a pályát válassza, és felidézte, milyen zenei neveltetést kapott ének-zene tanár édesanyjától és édesapjától, akinek A kockásfülű nyúl zenéjét köszönhetjük. Az egyes filmes és sorozatos projektek izgalmas kulisszatitkai mellett a filmzeneszerzés folyamatának kevéssé ismert részleteit is felvillantja. Milyen érzés, amikor egy kulcsjelenet alól kiszedik a már megírt filmzenét? Jó mankó vagy idegesítő megkötés-e, ha a vágó már mintazenéket kever a jelenetekhez? Lehet-e túlzásba vinni a zenei hatáskeltést? Mik a tévhitek a filmzeneszerzésről, amiket még egyes rendezők fejében is el kéne oszlatni?

Műsorvezető: Varga Ferenc

A Filmzene podcast a Nemzeti Kulturális Alap Hangfoglaló Könnyűzene Támogató Program támogatásával jött létre.

Indul a Recorder új podcastja, a Kedves Lemezem, amelyben magyar zenészekkel beszélgetünk arról a lemezükről, amelyik a legkedvesebb a számukra. Első vendégünk Hó Márton, aki a Jégkorszak nevű zenekarával jegyzett Dalok a fürdőszobából című albumát választotta. 2011 őszén jelent meg ez a rendhagyó körülmények között, részben valóban egy fürdőszobában felvett lemez, amely úgy tudott személyes lenni, hogy közben sikerült megfogalmaznia valami egyedit az akkori huszonévesek életérzéséről, és hol őszinte, hol ironikus megállapításai még tíz évvel később is időtállók maradtak.

Mennyire illeszthető be a 2000-es évek második felének indie rock hullámába, vagy az ezt követő hálószobapop-felfutásba az album? Miért bizonyult tökéletes zenei producernek Tövisházi Ambrus, és hogyan lett több egy személyes projektnél a zenésztársak (Gulyás Kristóf, Szőke Barna, Horváth Kristóf) közreműködésével? Az adásban Marci választ ad ezekre a kérdésekre, és mesél még a kívülállóságról, alkotói kételyekről, a siker mércéjéről, a frontemberré válás megugrásáról is. Megtudhatjuk, mit köszönhet a Bëlgának, miért nem bírja meghallgatni a saját számait, be tudott-e csajozni a dalszövegeivel, mi a véleménye a búcsúkoncertekről, és búcsút mondott-e már a Jégkorszaknak.

Műsorvezetők: Huszár András és Varga Ferenc

A Kedves Lemezem podcast a Nemzeti Kulturális Alap Hangfoglaló Könnyűzene Támogató Program támogatásával jött létre.

A Nagy Évem podcast utolsó adásának vendége HOLI, azaz Hegyi Olivér, aki 2017-ben készítette a Take Me Please című többszörös díjnyertes animációs kisfilmet, egy évvel később rajzolta a Dia című képregényt, tavaly pedig kihozta a Sírok és nevetek című lemezét, amit gyakorlatilag egyedül rakott össze.

Olivér már két éve dolgozott A szív kertje című animációs filmjén, amikor egyik nap kikapcsolódásként megnyitotta az Ableton zeneszerkesztő programot. Beütött a kreatív hurrikán, másfél hónap alatt kiszakadt belőle egy csomó dal, megszületett HOLI, összeállt a lemez, elindult egy zenei karrier számos fellépéssel és lelkes visszajelzésekkel. Miközben a fejében már megvan a következő album, ami egyben egy no-budget nagyjátékfilm is lenne, előbb még muszáj befejeznie a kisfilmet. Ezen dolgozik hónapok óta Pozsonyban, most is csak egy koncertre ugrott haza, így tudtuk behívni a műsorba.

Milyen volt először szembesülni azzal, hogy emberek kívülről fújják a szövegeit? Miért van csukva a szeme a koncerteken? Melyik sorokat nem szívesen mondja már? Miért festette a haját szőkére? Létezik Zsófi? Kiknek a dicsérete számított a legtöbbet? Hány lány vallott neki szerelmet az elmúlt évben? Beszélgettünk a közönsége nemi összetételéről, a feltétel nélküli rajongásról, a beszólás keserű utóízéről, a naplóírásról, Aviciiről, illetve indokolatlan részletességgel kitárgyaltuk a fellépését a Péntek Esti Partizánban, ahol egy sajnálatosan ronda nagypapapulcsiban nyomta le a közel húszperces Roadmovie című számát.

Mivel ez A Nagy Évem utolsó adása, szeretném megköszönni azoknak az embereknek a segítségét, akik hozzájárultak ahhoz, hogy olyan lett ez a podcast, amilyen. Ács Dani, Dömös Zsuzsi, Horváth Orsi, Huszár András, Jakab Juli, Kenczler Marci, Kristóf Norbi, Lőrincz Nándi, Miki357, Pawlowszky Tamás, Sallai Laci, Varga Évi, Vermes Orsi, Weyer Balázs nagyon köszönöm!

- - - - - - - -

A Nagy Évem podcast a Nemzeti Kulturális Alap Hangfoglaló Könnyűzene Támogató program támogatásával jött létre.

A Nagy Évem podcast utolsó előtti adásának vendége az OHNODY művésznéven ismert Hegyi Dóra, aki úgy csinálja a dolgait, hogy ne legyen mit megbánnia.

1990-ben született, Székesfehérváron nőtt fel, gyerekkorában legtöbb idejét versenysporttal töltötte, tizenháromszoros országos bajnok rövidtávfutó volt. Az érettségi után szülői ösztönzésre a jogi egyetemre ment, de hamar kiderült, hogy nem ez az ő útja. Közben már rakosgatta ki az egy szál gitárral előadott dalait a netre, így talált rá Toldi Miklós és Fodor Máriusz - ez utóbbi sok évvel később alkotótársa volt az első lemezén. Húszas évei első felét a walesi Cardiffban töltötte, elvégezte a zeneművészeti egyetemet, ahol megtanulta, hogyan lehet együttműködően dolgozni másokkal. Ott érezte először azt, hogy megérti a környezetét, és a környezete is megérti őt, ezért nehéz volt a hazatérés. "Azt tartom az otthonomnak, sokat álmodom vele" - mondta Cardiffról a műsorban, de mielőtt külföldre költözne, Magyarországon akar helytállni.

Beszélgettünk az igazságérzetről, ami tombol benne, az önbizalomhiányról ("tanult hiedelem bennem, hogy nem vagyok elég"), a rossz nyelvekről ("egyáltalán nem szeretem a pletykát"), a negatív kommentekről ("felvállaltan nem artikulálok"), a rajongókról ("ideális rajongó az, aki nem rajong"), plusz annak a felelőségéről, hogy profitábilis legyen a produkció, de szóba jött a "Beyoncé a búcsúban-feeling" is, valamint ez a pillanat a Hideg klipjéből.

Miért nem ment el soha tehetségkutató műsorba? Tényleg nem fűti a lakását? Mikor kezdte el foglalkoztatni a szerelem témaköre? Vádolta már meg valaki azzal, hogy a közösen átélt élményeket kiárusítja a dalaiban? Ha kiderülne, hogy nemsokára meghal, az hogyan érintené? És mi köze van mindennek Harry Potterhez? Elárulta azt is, hogy miért rak ki szívesebben az Instára egy aktképet magáról, mint egy személyes fotót, illetve milyen volt pár hétig a szarkasztikus, sötét humorát élni a Twitteren.

- - - - - - - -

A Nagy Évem podcast a Nemzeti Kulturális Alap Hangfoglaló Könnyűzene Támogató program támogatásával jött létre.

Jubileumi, huszadik adásunk vendége a podcast főcímzenéjének szerzője, Kristóf Norbert, aki tizenhárom szólólemezt jelentetett meg az elmúlt tizenöt évben, a legutóbbit múlt karácsonykor.

A két évvel ezelőtti Kristóf Norbert-interjúnkat úgy jellemezte Nagy V. Gergő, hogy "Kertész Imre Kaddisa óta ez a legjobb szöveg a kudarcról". A Nagy Évem új adásában nem a kudarc felől fogjuk meg az ország egyik legtehetségesebb énekes-dalszerzőjének karrierjét, hanem megnézzük inkább, hogy mi volt az, ami sikerült.

Beszélgettünk a miskolci gyerekkorról, amikor videójátékok zenéjére rappelt, a budapesti indie-boomról, a londoni, Seattle-i és Los Angeles-i kalandjairól, a dalszerzés eufóriájáról és a koncertezés kínjáról, illetve a nagy évéről, amikor sok minden összejött. Kiderül az is, hogy a hangját egy lánytól kapta, valamint hogy a gimiben kirúgták egy Sonic Youth-coverbandből, mert bénán énekelt. A pozitivitás jegyében sokat dumáltunk az öngyilkosságról is.

Ez az első adásunk, amiben a vendég egy dalt is eljátszik. Bedobtuk Norbinak az ötletet, hogy feldolgozhatná esetleg minden idők legnagyszerűbb magyar eurodisco-slágerét, vagy azt a gyönyörű dalt A narancsvidék első részének a végéről. Ő összekapcsolta a két dolgot, és Joseph Arthur stílusában adta elő a Tedd fel a kezedet. Ez 42:44-től hallható az adásban.

- - - - - - - -

A Nagy Évem podcast a Nemzeti Kulturális Alap Hangfoglaló Könnyűzene Támogató program támogatásával jött létre.

Tizenkilencedik adásunk vendége a fiatal magyar producerzseni, Hundred Sins, aki annyira tudatosan építi a karrierjét, hogy már most megmondja, hogy a nagy éve 2024-ben lesz. Pócsi Botond 24 évvel ezelőtt született Miskolcon. Focistának készült, de egy sérülés miatt ágynak esett, és akkor ismerkedett meg a dubsteppel, illetve a zenekészítéssel. "Engem nyolc évig hallgattak úgy, hogy a legnézettebb zenémen is 3-400 lejátszás volt" - mondta erről az időszakról, aztán beütött az Azahriah-val közös Oye. Az ajsa lunával együtt csinált Legszebb lány idején figyeltek fel rá Fodor Máriuszék, és hívták el a Banana Recordshoz, aztán jöttek a közös dalok Beton.Hofival, AKC Misivel, Lil Frakk-kal, kristoaffal és egyebekkel. A neve hamar branddé vált, amit elősegített az is, hogy ő minden dalán előadóként van feltüntetve ("igazságtalannak tartottam mindig, hogy producer neve csak a leírásban van ott legalul"), valamint a markáns imidzs a piros maszkkal, ami mögé az arcát rejti kezdetektől fogva.

Tavaly azt érezte, ideje kijönni egy lemezzel. A legjobb beatek spájzolta már egy ideje, összegyűlt nyolc-tíz szám, bedobott még pár extra featet, és elkészült az Opera című lemez, ami május elején jelenik meg, pont tíz évvel azután, hogy Boti kirakta élete első saját számát. A koncepció része volt, hogy kevésbé ismert előadókkal csinálta az album dalait ("így is becsúszott egy Azahriah meg egy Miller Dávid"), mert a legfontosabb számára, hogy felemelje a tehetséges fiatalokat.

A podcast felvételére maszk nélkül jött, úgyhogy egyfajta verbális face revealként elmondjuk az adásban, hogy melyik híres hollywoodi színészhez hasonlít. Elárulta, legszívesebben kivel csinálna közös számot, melyiket tartja a legjobban sikerült dalának, miért érzi úgy, hogy lejáratta magát az első néhány élő fellépésén, mivel keres a legtöbb pénzt, és mi idegesíti a legjobban a magyar zeneiparban. A hallgatottsági/nézettségi statisztikákkal nem foglalkozik, külföldi sikerről nem álmodozik, és néhány éven belül nyugdíjba vonul egy tanyára. Felolvastuk neki Rónai András kritikáját az Operáról (ami a Recorder magazin 93. számában fog megjelenni jövő csütörtökön), ő pedig mondatonként reagált rá.

- - - - - - - -

A Nagy Évem podcast a Nemzeti Kulturális Alap Hangfoglaló Könnyűzene Támogató program támogatásával jött létre.

Tizennyolcadik adásunk vendége Quixotic, polgári nevén Miklósy Krisztián, a legsikeresebb magyar synthwave előadó, akit egy hónapban többen hallgatnak a Spotify-on, mint jó pár magyar A listás zenekart.

Miklósy Krisztián 1985-ben született, és lélekben ott is ragadt a nyolcvanas években. Mindig lenyűgözte annak a kornak a kultúrája, a legjobban a szélsőségeket szereti benne, meg azt, hogy akkoriban semmi sem volt tabu. Sok éven át magának írogatta a zenéket, nyomott technót, dobolt punkzenekarban, aztán egy szofterváltás és egy moziélmény miatt talált rá a saját stílusára.

A barátaival együtt ült be a Drive című filmre, a többiek halálra unták rajta magukat, de Krisztiánnak igazi heuréka-pillanat volt meglátni a skorpiós bőrdzsekiben szótlankodó Ryan Goslingot, de még inkább meghallani Kavinsky és a többiek szintimuzsikáját. Elsőként egy Bikini-dal midijét húzta be az Abletonba, és a Köteles Leander énekével készült szám százszor sikeresebb lett, mint bármi, amit addig csinált. Másodiknak a Palms című trekket rakta össze, ami azóta is a leghallgatottabb dala. "Nem találtam ki semmi újat, hanem új köntösben próbálom eladni azt a nyolcvanas éveket, ami valójában nem is létezett" - mondta a podcastban.

A Drive lökte be a synthwave szekerét (vagy inkább tűzpiros Ferrari Testarossáját), de a Stranger Things is sokat dobott a műfaj népszerűségén. Erről a Netflix-sorozatról kapta a nevét Quixotic aktuális bulisorozata is (Stranger Synths), ahol gyakran hat-hét órán át játssza a remixeket, covereket és mash-upokat, és ahol a She's a Maniacre ő maga is elnyomja a toporgós mozdulatokat a színpadon. Még lassúzás is szokott lenni.

Szerinte már édeskevés, ha az ember ügyesen DJ-zik, vagy ütős számokat rak össze, manapság egy előadónak értenie kell az imidzshez, a grafikához, a marketinghez, a social médiához és az algoritmusokhoz is. Sokáig az utolsó szögig mindent ő csinált, de ez megfordult a Highway Violence című őrülten ambiciózus videoklipjénél, aminek a készítése során kénytelen volt igénybe venni mások segítségét.

Természetesen maximalista, a Schwarzenegger című számához egy évig gyűjtögette a samplefoszlányokat az akciósztár interjúiból. Azt vallja, hogy mindent meg lehet tanulni YouTube-tutorialokból, ezért nincs mentség arra, ha az ember középszerű dolgot ad ki a kezéből. Egy ideje meg tud élni pusztán a zenélésből, a legerősebb bevételi lábat a Spotify jelenti, amin járt már havi 100 ezer hallgató felett is.

Los Angelesben tízszer annyian hallgatják, mint Magyarországon. Éppen európai és amerikai turnéra indult volna, amikor beütött a járvány. Bízik benne, hogy pár éven belül minden hazai fesztiválon fix név lesz a Quixotic, filmzenét is szívesen csinálna, de leginkább olyan filmhez, amit ő maga rendez (vagy Antal Nimród, akivel kapcsolatban egy nagyon izgalmas hírt is brékel az adásban).

Megtudtuk azt is, hogy miért volt kénytelen leülni kávézni az ős-Bikini összes tagjával, hogy mi a különbség anyagi szempontból egy cover és egy remix között, hogy miért használ olyan ritkán vokált a számaiban, hogy a nyolvanas évek ikonikus figurái közül kivel találkozna a legszívesebben, hogyan üríti ki a fejéből időről-időre a synthwave-et, hogy miért veszélyes rákattanni a vasakra, illetve, hogy miért nem halad a második albumával úgy, ahogy szeretne.

A Nagy Évem podcast a Nemzeti Kulturális Alap Hangfoglaló Könnyűzene Támogató program támogatásával jött létre.

Tizenhetedik adásunk vendége a Fancy Dress Party, a Démon Hill, a Vadnyugat és a Fafafa zenei projektek mögött álló, még mindig csak 29 éves Fülöp Péter, akinek a nevéhez fűződik az Aranyélet főcímdala, a Kellemetlen percek című legendás videósorozat, de ő szerezte a valaha volt legjobb dalt az időjárásról is.

Fülöp Péter több száz dalt írt eddig élete során, amiknek kis része meghallgatható a Bandcamp-oldalán, a YouTube-csatornáján vagy a Spotify-on, de a legismertebb közülük az az egyperces, egy szál gitáros, nagyon személyes témájú Family című szám, ami minden idők második legjobb tévésorozatának, az Aranyéletnek lett a főcímdala.

Péter a Tumblr-szcéna sztárja volt a 2010-es évek elején, küzdöttek érte az online újságok, és rövid idő alatt be is járta a három legmenőbbet: pár hónapot volt az Indexnél, aztán kábé ugyanannyit a Cinknél, majd a 444-nél kötött ki, ahol rocksztár újságíró státuszba került, azaz nem kellett ügyelnie, szabadon valósíthatta meg a saját projektjeit, köztük a Kellemetlen percek című abszurd videosorozatot, amire még most is emlékeznek azok, akik akkor nézték. Mindenki látta rajta, hogy óriási tehetség, elképesztően fura gondolkodása és nagyon különleges humora volt, az összes kollégája rajongott érte, saját magát mint jelenséget belevonta az újságírásba, úgy tekintett a 444-re, mint egy virtuális színpadra, amin ő fellép. Mindehhez párosult egy valódi rocksztárokat megszégyenítő, önpuszítító életvitel, ami hamar a teljes kiégéshez vezetett.

Miért csinálta azokat a dolgokat, amiket csinált, hogyan élte meg mindezt, és mi van vele azóta? Ez mind kiderül A Nagy Évem podcast eddigi leghosszabb adásából, és végre választ kapunk arra a sokakat közel egy évtizede foglalkoztató kérdésre is, hogy miért törölte le Péter a Kellemetlen percek összes részét a YouTube-ról.

Beszélgettünk továbbá az oversharing fontosságáról, a fogyókúrák hatékonyságáról, Michael Jackson és Louis CK megítéléséről, Norm MacDonald és Evan Dando zsenialitásáról, a RHCP gitárosának szomorúságáról, a sok év után visszatérő zenekarokról, a kizsákmányoltakból lett kizsákmányolókról, a nyomasztó rajongókról, Tom Waits trúságáról, üdítőkről és a two hit wonderekről, de elárulta azt is, hogy ki után lépne fel a pénteki Partizánban, hogyan került egyszer Ákos és Eminem közé, mennyi pénzt keresett pontosan az Aranyélet főcímdalával, illetve hogy mit gondolt a nagymamája az elmúlt évtized legjobb magyar számait rangsoroló listán való szerepléséről. Miről szól a Black Hole Sun? Jöhetnek bizonyos zenei műfajok idős emberektől? Mi van, hogy ha kiderül, hogy láttál valamit a buszról?

A Nagy Évem podcast a Nemzeti Kulturális Alap Hangfoglaló Könnyűzene Támogató program támogatásával jött létre.